Hétfőn kiderült: a gyerekek alig értek egymáshoz, csak jogilag esett meg az erőszak, amit szétkiabáltak a világba. Jog szerint az már közösülés, ha a nemi szervek érintkeznek. Megszólalt az iskola igazgatónője is, aki szerint a gyerekek a kislány beleegyezésével "imitálták az aktust", eljátszották, amit egyikük látott valahol. Szerinte a fiúk is áldozatok, az ügy körül keletkezett felhajtás áldozatai. Rettegnek, hogy intézetbe kerülnek, nem értik, hogy mi a baj. És egyre többször szegezik szembe az ellenvéleményt: mindenki játszott papást mamást gyerekkorában, most sem történt más, a gyerekek fantáziája élénk, a média mindent eltúloz, a rendőrség hibázott, erőszakról beszélt, holott szó sincs erről.

Ebben persze van igazság, de valami mégis történt Szegeden. Szerencsére talán nem erőszak. A gyerekek valamit utánoztak, amit egyikük látott. Amiről azt gondolták, hogy ez a szex. Ezt mondták később a tanárnőnek: szexeltünk. Az egyik gyerek osztálytársának édesanyja a delmagyar.hu-nak azt mondta, hogy a kisfiú már másodikos korában, nyolcévesen nézett pornót az interneten. A látottakról aztán beszámolt az osztálytársainak.

Nem az övék az első generáció, már a mai huszonéveseké is olyan, amelyik előbb lát szexet tévében, filmen, interneten, mint ahogy kipróbálja. Előbb látja a létező legdurvább dolgokat, minthogy megcsókol valakit. De azt nem mindig tudják, nem is tudhatják, hogy ez nem a valóság. Hogy két ember jó esetben nem ezt, nem így csinálja. Erről nemigen beszél nekik senki. Miért is tennék? Hiszen csak 7-8 évesek, még olvasni is alig tudnak. Miért kéne a pornóról beszélni egy hétévessel? Ki vállalkozna erre? Hogyan magyarázható el, hogy amit látnak, az megrendezett jelenet? Hogy ami ott van, annak semmi köze a felnőttséghez, a kapcsolatokhoz? Kire vár ez a feladat?

A 13-14 évesek felvilágosítása kínkeserves munka a tanároknak. Sok helyen el is marad. "Hiszen már mindent tudtok, talán többet is, mint mi" hangzik a jópofának szánt magyarázat. De ha ők már úgyis mindent tudnak, akkor mégsem nyolcadikban kellene szexuális felvilágosítást tartani. Vagy ott is kellene, csak egy kicsit másképp. És másképp elsőben, másodikban, harmadikban. Beszélni erről, vitatkozni, magyarázni, érvelni. És félretenni az "én ennyi idős koromban babáztam, kisautót toltam", meg a "tízévesen azt sem tudtam, hogy az micsoda" frázisokat. El kell fogadni, hogy a mai gyerekek tudják. Pontosabban: tudni vélik. És segíteni nekik, hogy valóban legyen fogalmuk a szexről, a szerelemről, az erőszakról. Hogy meg tudják különböztetni őket egymástól.

Egy fából készült játszótéri ház, sajnos, nem elég ahhoz, hogy a gyerekek biztonságban legyenek. Információt, eligazodást adni ugyanilyen fontos. Hogy ezzel felvértezve dönthessenek, hogy mi kell nekik, és mi nem. Hogy mi szórakoztató és mi ijesztő. Hogy mi játék és mi nem. Ez az, amit felnőttként sem könnyű eldönteni, de gyerekként, segítség nélkül, lehetetlen.

Addig is, amíg nem sikerül, a hibáért sok mindenkinek jár büntetés, csak épp a gyerekeknek nem.