Egyetlen mondat miatt lett volna értelme a rendkívüli parlamenti ülésnek, s ezt csakis a Fidesz nevében mondhatta volna el Navracsics Tibor, ha már Orbán Viktor e ház falai között ellenzékből általában nem kíván megszólalni: Ha valami jót csinálnak, azt nem töröljük el - ez lett volna a mondat.

Így, hogy nem hangzott el, mintha a Fidesz be akarná teljesíttetni a parlamenttel azt, amivel az MSZP-t hat éve vádolja, hogy egypárti lopakodó diktatúrát készít elő. Ez most úgy néz ki - otthagyják magára a kormányt, szakadjon meg. Ha diktatúráskodásban, abban, ha válságban, hát ebben.

Mintha a kormány megtörhetne úgy, hogy csak neki fájjon.

Meggyőző volt a kormányfő, amikor arról beszélt, hogy 1945 óta nem került ilyen nehéz helyzetbe a világgazdaság. Nem hangsúlyozta, de evidens, hogy ennek következtében a kormány tipikusan nálunk sem könnyíteni fogja az életet, hanem - jó esetben terápiás hatással - nehezíteni. Akármit tesz, azt alig egy év múlva választásokon kell megvédenie, s ha minden úgy megy, mint eddig, akkor bármi is legyen, amit most bevezetnek, a Fidesz szerint eltörlendő és visszavonandó lesz. De hogyan lehet most bármit hitelesen tenni, ha tudható, csak meg kell várni 2010 nyarát, és úgy is eltörölnek mindent, mint annak idején a rászorultsági alapon járó családi pótlékot, tandíjat, ahogy később a vizitdíjat támadták le, s persze viszszaállítják a lakáshitelt - meg mindent, ami szem és száj ingere.

Nehéz elképzelni, hogy egy már most is elbizonytalanodott államapparátus nagy lendülettel fog nekikezdeni olyan kellemetlenségek érvényesítésének, amelyekről a jelentős valószínűséggel jósolhatóan új kormány azt ígéri, hogy eltörli. Ezek nélkül viszont baj lesz. Járvány idején végzetes az orvossztrájk.

Kétszer egypárti rendszerben kóválygunk. Egy párt maga próbálkozik megoldásokkal, egy másik létével és mentalitásával blokkol. A valóság pedig diktátori erővel tornyosul fölöttük - fölénk.

Az emberek rosszul elvált szülők gyermekeinek érezhetik magukat - mindig lehet a másikhoz menni.

Gondverte, kétségbeesett arcok a Parlamentben balra, kaján mosoly a kormányfő beszéde alatt jobbra. Középen a kis pártok felhőtlen konstruktivitása. Fordítva éppen logikus volna.

Obama az Egyesült Államok kongresszusában 244-188-al vitte át a saját válságcsomagját. Egyetlen konzervatív sem szavazta meg, de Amerikában senki sem háborodott fel az egység hiányán. A káröröm, ami itt a jobb mosolyokon átütött, az az, ami máshol, normális helyeken, bajban - elképzelhetetlen. Ne csak a hazát szeressék, kérnénk, hanem azt a néhány embert is, aki itt él, most történetesen kissé megrémülve.

A miniszterelnök végül nem használta semmire a papír zsebkendőt. Még bármi megtörténhet.