A szerző közgazdász, az MTA doktora

A vész ideje alatt a legfontosabb az volt, hogy minél hamarabb meg lehessen fékezni a lángokat és mérsékelni a pusztítás mértékét. Azután viszont a nagy kérdés az volt, hogyan építhető újjá a város a tűz martalékává lett középkori girbegurba utcák fagerendás házai helyén. Rekonstruálva az elpusztultakat, vagy nyílegyenes utcákat kialakítva, kevésbé gyúlékony anyagból épült házakkal? Az egyszerű rekonstrukció nem váltja ki a tulajdonosok ellenállását, de nem is óv meg a tűzvész megismétlődésétől. Ha Wren modernizációs tervét nem is valósították meg maradéktalanul, az újjáépítés fontos szempontja volt a tűzvészek elkerülése a jövőben.

Ez a példa jutott eszembe, amikor dr. Varga György (Csődfenntartás vagy megújulás, január 8.) cikkét olvastam. Jelenleg nagyon sok, valószínűleg hasznos intézkedés születik arra, hogy a válság hatását, a munkahelyek elvesztését, a hazai kis- és középvállalatok ellehetetlenülését, a nagy csődöket mérsékeljük, az ide betelepült és a modernizációban is szerepet vállaló külföldi tőkét itt marasztaljuk. De még váratnak magukra azok az intézkedések, amelyek, Schumpeter szavaival élve teremtővé alakítják a rombolást, hogy ne az egyik válságból bukdácsoljunk a másikba, hanem kiemelkedjünk belőle, és gazdaságunk erőssé, versenyképessé váljon.

Ehhez valóban szükség lenne, ahogy a szerző is javasolja, egy modern, a XXI. század eszköztárával kialakított struktúrapolitikára, melynek céljait nem félinformációkra, lobbiérdekekre alapozzák, hanem az intelligens szakpolitika eszköztárára. A tényekre alapozott szakpolitikai döntéshozatal elengedhetetlen feltétele a jól működő, a folyamatok megértéséhez megfelelő ismereteket nyújtó információs rendszer. A hazai kutatás-fejlesztési és innovációs statisztikai információs rendszernek vannak figyelemre méltó hagyományai, és a rendszerváltás óta ennek jelentős modernizálása is megtörtént. Ez a hazai statisztikai portfólió azonban csak részlegesen képes kielégíteni a rendszerszemléletű innovációpolitika szükségleteit. A változtatás igényét már megfogalmazta egy 2007-es kormányrendelet, és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal megbízásából egy megvalósíthatósági tanulmány is elkészült (http://www.nkth. gov.hu/portalforum/innovacio-naprakesz).

A stratégiai gondolkodást és a tényekre épülő politikaformálást segítené például, ha a döntéshozók megfelelő adatokkal és elemzésekkel rendelkeznének arról, hogy a hazai kis- és középvállalkozások miért nem tudnak (vagy csak alig) kapcsolódni a nyílt innovációs rendszerekhez; hogy milyen a hazai biotechnológia, nanotechnológia valós helyzete a nemzetközi mezőnyben, hogy mennyire épít ezek eredményeire a hazai ipar, a betelepülő multinacionális vállalatok. Az ilyen ismeretek segíthetnék a közpénzek kutatási célok szerinti felosztását, az erőforrások jobb hasznosulását. A felsőoktatási kutatási tevékenység megfelelő statisztikai információs rendszerének kialakítása hozzájárulhatna a kutatás és az oktatás minőségének javításához, a kiváló minőség megőrzéséhez, illetve eléréséhez.

A tudásalapú gazdaságnak új információkra és a meglévő információk sokoldalú elemzésére van szüksége a politikaformáláshoz. Ezért Magyarországon szükség van a kutatás-fejlesztés és az innováció statisztikai modellváltására. A KSH értékes szerepének megőrzése mellett fontos lenne az új területekre és az eddig kevéssé áttekintett szektorokra összpontosítania a figyelmet. A váltás stratégiai gondolkodást feltételez a törvényhozók és a kormányzat részéről.