Ehhez bevezetőben annyit, hogy az "újraértékelés" értelmezhetetlen fogalom. Lehet azt mondani, hogy másképp képzeltük uniós jövőnket; de lehet azt is, hogy köszönjük, elég volt, kilépünk. Az előbbiből semmi sem következik, az utóbbi gyakorlatilag kivihetetlen, s őszintén szólva én nem gondolnám, hogy a Fidesznek ilyen szándéka van.

A Fidesz-dramaturgia megint egyszer zavarba ejt. Tudniillik akkor volnánk vesztesek ("egyértelműen"), ha ma rosszabbul élnénk, mint 2004-ben. Ez viszont minősítetten nem igaz, tessék megnézni a KSH számait. Igaz ugyanakkor, hogy dacára az elég bőséges uniós támogatásoknak, nem köszöntött ránk a Kánaán. De felelős politikusoknak talán nem volna szabad összekeverniük a reményt, a várakozást és az illúziót. Éppen ellenkezőleg: még ma is időszerű volna arról elmélkedniük nyilvánosan, hogy a magyar nép álmokat kergetett, amikor húsz éve a rendszerváltozást a nyugati jólét szimpla kiterjesztésének fogta fel, s álmokat akkor is, amikor 2004-ben az Európai Unió legfejlettebb térségeihez való gyors felzárkózást rajzolta önnön jövőtérképére. Ez nemcsak nekünk nem sikerült, a volt szocialista országok közül senkinek sem.

De ha a Fidesz azt akarná mondani, hogy amióta tagjai vagyunk az EU-nak, Magyarországnak nem volt fideszes kormánya, s innen fakad minden bajunk, akkor rendben van. Ez belefér a dramaturgiába. Csakhogy. Torz igyekezet ehhez a sugalmazáshoz a mai állapotokat érvként felhozni, mint Navracsics tette. A magyar EU-s tagságnak s a Gyurcsány-kormányoknak az égadta világon semmi közük ahhoz, hogy egész Európában gazdasági-pénzügyi válság van, zsugorodik a nemzeti jövedelem és nő a munkanélküliség. Szinte egyetlen uniós tagország sincs, amelyikben ne ugyanezek a tünetek volnának fellelhetők, akár szocialisták, akár konzervatívok kormányozzák őket. Ha pedig nincs, akkor a Fidesz vezetői is tartoznak híveiknek meg az egész magyar közvéleménynek azzal, hogy elmondják: az unió se Nagy-Britanniát, se Németországot, se Franciaországot, se Spanyolországot nem óvta meg semmitől. Azzal viszont, hogy "beszállt" Magyarország pénzügyi mentőcsomagjába, éppenséggel tett valami keveset értünk, egyik tagországáért. Ha a Fidesz most ennek az alkotmány- és törvényellenes voltát firtatja (lásd. Balsai István kezdeményezését), azzal valami egészen fura dolgot árul el magáról: az uniót, mint valami tőlünk különböző, önálló entitást kezeli, holott az unió mi vagyunk. Tagok, egyenrangúak a többiekkel, ha úgy tetszik sír-nevet alapon.

Ám az EU-nak (Brüsszelnek) kétségkívül van egy korszakos bűne - ha nem is Magyarországgal, de - a Fidesszel szemben. Megtehette volna, hogy 2006 tavaszán, még a választások előtt kicsikarja a takarékossági (konvergencia-) program nyilvánosságra hozatalát Gyurcsányékból, de nem tette. Adott félévnyi "lauf"-ot neki, s ezzel lehetőséget arra, hogy a választások előtt a szociálliberális kormánynak ne kelljen a nyilvánosság elé állnia a megszorításokkal. Jöhetett tehát egy olyan kampány, ahol ígérni lehetett, igen, ha akarom hazudni. S az ok? Brüsszel (Európa) nem akarta, hogy Orbán nyerjen. Ezt a soha ki nem beszélt, tapintatosan elhallgatott felismerést tükrözi vissza a Fidesz mai euroszkepszise is, csak épp a párt óvakodik ezt a "magyar emberek" orrára kötni. Még azt hinnék a végén, hogy Orbán nem Európa egyik legbefolyásosabb politikusa.