Manapság szinte naponta halljuk/olvassuk: az önkormányzati rendszer eljutott működőképessége határára.

Az önkormányzati és közigazgatási válság a '89-es rendszerváltoztató helyzetből fakad, amikor is eléggé kezdő módon (igaz, nem volt hova visszanyúlni, hacsak nem a Monarchia-beli Magyarország közigazgatását például véve) nem politikusok, hanem jogászok bábáskodásával, naivan, túlzott, helyenként ész nélküli liberális elvek mentén hozták létre. Mára a fejlődés legnagyobb kerékkötőjévé vált. Amit annak idején a harmadik demokrácia bölcsőjénél "kiokoskodtak", nem működik többé, elhaladt felette az idő, ma már sokkal több bosszúság és kár okozója, mint annak idején a "születése" felett érzett öröm.

A feladat elviekben egyszerű: egy nagy levegővétellel egyszerűsíteni, karcsúsítani kell - összevonni, közös közigazgatás alá helyezni a falvakat, a kisebb városokat is. Az az egyesült Európában már nem megy, hogy 400-500 lelkes falvaknak külön igazgatásuk van. Bátran ki kellene mondani: nem kell mindenhová önkormányzat, pláne nem polgármesteri hivatal. Hogy miért? Egész egyszerűen azért, mert nincs rá erőforrás, még nálunk sokkal tehetősebb országokban sem. Európa sokkal nagyobb rendszerekben gondolkodik. Hollandiában például természetesnek tartják, ha egy, teszem azt, hétezres település "csak része" - de egyenjogú része - egy másik nagyobb és közös önkormányzatnak, ún. gemente-nek. Amit egy polgármesteri hivatal fenntartására költ az állam - beleértve természetesen a polgármester és a testület bruttó fizetését -, azt el lehetne költeni infrastruktúrafejlesztésre, szociális kiadásokra, beruházásösztönző programokra. Ha kevesebb az önkormányzat, kevesebb helyre sokkal több pénzt lehet mozgósítani. Minden sokkal gyorsabbá és gördülékennyé válhatna. Könnyebbé válna az alapokhoz kötődő reform végigvitele: az egészségügyé, választási törvényé, az oktatásé, az adóreformé stb.

Óriási dolog volna, ha nem lenne 3200 polgármester, 3200 helyhatóság, és ki tudja, hány összeférhetetlen képviselő - mindez külön-külön olyan gyenge, mint a harmat. De együtt, egy átrendezett szisztémában már komoly erőt tudnának felmutatni: versenyképességet, tőkevonzó képességet, hatékony bürokráciát. Lekapcsolódást a lélegeztetőgépről!

Kránitz László

Budapest