A Hargitai Miklós által jegyzett Atomóra című cikk (január 13.) sajnos válogatott gyűjteménye az atomfóbia szokásos tévedéseinek, hamis és félinformációinak, csúsztatásainak.

A cikk apropója, hogy Szlovákia és Bulgária a gázkrízis hatására a leállított, korszerűtlen, a mai biztonsági követelményeknek nem megfelelő atomerőműblokkok újraindítását fontolgatja, és ez milyen helytelen. Ez valóban helytelen, csakhogy ezek az országok az országos villamosenergia-ellátásuk összeomlásával néznek szembe, és ez feltehetően szintén komoly biztonsági kockázatokkal jár. A többheti gáztartalékkal rendelkező országban élő, meleg szobában dolgozó újságíró könynyen helytelenítheti ezt, csak az a kérdés, mi lenne a véleménye, ha gyertyafény mellett, hidegben írná a cikket, mert leállították vagy napi néhány órára korlátozták a lakosságiáram-ellátást.

Az empátiahiánynál nagyobb baj, hogy a cikkíró mindezek mögött az atomenergia-lobbi sötét üzelmeit látja, és ezt igyekszik bizonyítani.

A szerző elemzi a csernobili katasztrófa következményeinek a költségeit, vegyítve az erőművi hulladék kezelésének, tárolásának a költségeivel. Majd levonja a következtetést: "Ha így számítjuk, az atomenergia nem olcsóbb és nem is megbízhatóbb energiaforrás, mint a gáz, az olaj vagy esetleg a szél." A probléma csupán annyi, hogy nem lehet így számítani. Nem tudom, mit szólna Hargitai Miklós, ha egy reggel hiába nyitná ki a melegvíz-csapot, mert éjszaka nem sütött a nap és nem fújt a szél.

Érdemes lett volna néhány energetikai szakembert megkérdeznie arról, hogy a paksi erőmű 37 százalékos részesedése nélkül hány napig álltuk volna a gázhiányt.

A cikk sajnos jó példa a természettudományos és gazdasági tényeknek politikai csűrcsavarások, hamis vagy félinformációk alapján való figyelmen kívül hagyására. Például: "Az atomerőmű-építési hullám megakasztása a civil társadalom egyik legnagyobb eredménye volt a XX. században." Nem vitatható a civil társadalom fontossága, de az atomerőmű-építések visszaszorulásában ennél némileg nagyobb szerepe volt a sok éven keresztül fennálló 20-30 dolláros olajárnak. Ilyen ár mellett ugyanis nem éri meg atomerőművet építeni. A globális klímaváltozás és a 100 dollár feletti olajár miatt újra előtérbe kerültek az atomerőművek, ugyanis a vízerőművek mellett ez az egyetlen olyan, szabályozható ipari mértékű áramtermelési mód, amely nem bocsát ki üvegházhatású gázokat.

Végül a legszebb gyöngyszem: "Ma a nukleáris létesítmények globálisan már kevesebb energiát adnak, mint a ťlesajnáltŤ megújulók (a szél, a nap és a biomassza) - ez egyértelműen a társadalmi nyomás következménye." Elfogult politizálás helyett a szerző utánanézhetett volna az adatoknak. Negyedórás keresés után a következő információkat találtam az interneten, a teljesség igénye nélkül:

1. 2006-ban az EU 27 tagországában termelt villamos energia 29,5 százaléka származott nukleáris erőművekből, meghaladva minden más forrás részesedését. Az EU nukleáris villamosenergia-termelő kapacitása 25 százalékkal bővült 1995-2005 között. 2008 szeptemberében 146 reaktor működött az EU tagországaiban.

2. Finnország 2007-ben 22.5 Twh (terrawattóra) villamos energiát termelt a nukleáris erőműveiben, ez a teljes termelés 29 százaléka volt. A szélerőművek termelése ugyanebben az évben 0,2 Twh volt.

3. Magyarország éves villamosenergia-termelésében 2007-ben 37 százalék volt a paksi erőmű részesedése, a megújuló források pedig 5 százalékot tettek ki.

Mindezek fényében a szerző említett megállapításának az igazságtartalma több mint kétséges.

Csórián Sándor

Ha szavakkal szeretnék dobálózni (fölöslegesen), azt írhatnám a válaszom elé, hogy Atomkór - szemmel láthatóan valami ilyesmiben szenvednek mindazok, akik azonnal íráskényszert éreznek, ha a műszaki világban bálványként tisztelt (imádott?) atomerőműveket valaki kritizálni meri. A tényeket azonban talán az említett körben is respektálják.

1. Európában gázhiány volt (és van), áramhiány nem. Bármelyik érintett ország vásárolhat áramot piaci áron az európai rendszerből, ha gázerőművei leállnak. Ez sokkal egyszerűbb, olcsóbb és kockázatmentesebb, mint a biztonsági sztenderdeknek meg nem felelő atomerőművi blokkok újraindítása.

2. Paksról szándékosan nem írtam a cikkben egy szót sem. De ha már szóba hozta: a 2003-as paksi üzemzavar következményeit mi is elsősorban áramimporttal ellensúlyoztuk.

3. Ha megnézi azokat a grafikonokat, amelyek az olajár változását és az atomerőművekben termelt energia részesedését mutatják (mindkettő hozzáférhető a Nemzetközi Energia Ügynökség honlapján), kiderül, hogy a kettő között semmilyen öszszefüggés nincs. 2006 óta az atomenergia részesedése kismértékben csökkent, az olajár meredeken nőtt.

4. Ha az atomerőművekben nem történtek volna balesetek (az USA-ban, Japánban és Nagy-Britanniában is), és ezek nyomán a közvélemény nem kérdőjelezte volna meg a nukleáris technológia létjogosultságát, akkor a nukleáris létesítmények terjedési üteme töretlen lenne. De nem az, és pont akkor tört meg, mikor a környezetvédő tömegmozgalmak és a zöldszempontokat a politikában is érvényesítő zöldpártok megerősödtek.

5. Az Ön által említett három adat sem együtt, sem külön-külön nem mond ellent annak, hogy ma a világban jóval több energiát termelnek megújuló források segítségével, mint atomerőművekkel.

Hargitai Miklós