A Bush-kormány jogászai a "terror elleni háború" jegyében külön kategóriába ("ellenséges harcosok") préselték a legveszélyesebbnek tartott foglyokat. Úgy vélték, hogy a guantánamói támaszponton, az Egyesült Államokon kívül nem járja a habeas corpus, azaz a vádemelés nélküli fogva tartás tilalma.

De nemcsak a jog nyelvén, máshogy is préselték a rabokat. Sean McCormack külügyi szóvivő a minap azt válaszolta a figyelmét idén főleg Amerikára összpontosító Human Rights Watchnak: "Senki mögött nem maradunk el... Büszkék vagyunk az emberi jogok terjesztésében elért eredményünkre." Pedig elég lett volna a The Washington Post előző napi címlapjára pillantania, hogy meggyőződjön ennek ellenkezőjéről. A lap ekkor hozta egy hadbírónő beismerését, miszerint a vallatás során megkínoztak egy (újabb) guantánamói foglyot, aki ellen éppen ezért nem lehetett vádat emelni. A szaúdi férfitől hosszasan megvonták az alvás lehetőségét, hidegben várakoztatták, női kihallgató előtt meztelenre vetkőztették, nőrokonait gyalázó kifejezésekkel illették, továbbá melltartóban kellett pózolnia, illetve kutyaként kellett viselkednie. A hadbírónő maga veti fel: milyen bánásmódot várhat el ezek után az USA, ha saját állampolgárai esnek idegen fogságba? A CIA távozó igazgatója egy másik ügyben a vízbe fullasztást imitáló vallatási technika alkalmazását ismerte el a 2001 szeptember 11-e kapcsán induló per fővádlottjával szemben. Magas labda az ügyvédeknek.

A Guantánamóban a joghézag szigetét felfedezők mindenben tévedtek. 1. Nem vált be a jogi csűrés-csavarás: a Legfelsőbb Bíróság a Boumediene kontra Bush ítéletben tavaly kimondta, hogy a habeas corpus a kubai bázison is megállja a helyét. (A jogállamiság diadala: egy Algériában született, Boszniában honosított, terrorizmussal meggyanúsított férfi pert nyer az Egyesült Államok elnöke ellen a legmagasabb bírói fórum előtt.) 2. A szórás igen nagyra sikeredett: az összesen mintegy 800 fogoly többségét szabadon kellett engedni, a jelenleg is a táborban lévő 245-ből csak 110-en vannak, akiket mindenképp rács mögött akarnak látni. 3. Amerikai hírszerzőfőnökök is elismerik, hogy a kínzás nem vezet célra, a delikvens inkább összevissza beszél, csak megszabaduljon szenvedésétől.

Obama kezdettől az emberjogi szégyenfolt bezárásával kampányolt, és ebben élvezi az amerikaiak többségének támogatását. Ám ahogy Amerika eddig lenyelni nem tudta "Gitmót", most a kiköpésével bajlódik. Nem világos, hogyan helyezheti át a pereket polgári színtérre, a továbbra is fogva tartandókat pedig hová szállíthatja el. Nincs túljelentkezés a befogadásukra. Haza, az arab, iszlám világba pedig azért nem küldheti vissza őket, mert - micsoda paradoxon, nyakon öntve némi cinizmussal -, ott kínzás fenyegetheti őket...

Ez idáig a Pentagon, Obama és Amerika problémája. De a világ feje is fájhat. Ahogyan a bírónő is utalt rá, az értékekre, az emberi jogokra épülő amerikai diplomácia tekintélye beláthatatlan módon csorbult Guantánamóval. Helyi érdekű jogsértőnek, szélsőségeket támogatóknak és eltűrőknek még évekig elég lesz újságcikkeket kinyomtatniuk, és amerikai nagykövetek elé tenniük, ha utóbbiak túl magasra emelnék mutatóujjukat. Így vált a világot torzabbá tevők felelősségre vonására irányuló, torz stratégia valójában a torzítók diadalává.