Talán még a fejére is teszi. Aztán meg jön az EBRD, és a Lánchídon kezd hídpénzt szedni. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy az Európai Beruházási Bank (EIB) tegnap adott egy 440 millió eurós készenléti hitelkeretet Magyarországnak.

Karvalytőke - mondja a Fidesz, és tényleg ott a fenyegetés, hiszen az EBRD épp nemrég szállt be hatmillió euróval az egri kórházat finanszírozó Hospinvestbe. Csakhogy nem az IMF-nek, az EBRD-nek és az EIB-nek van szüksége magyarországi üzletre, hanem nekünk van szükségünk az intézményekre.

Az EBRD elnöke ma Budapesten tárgyal. A bank 1991 óta mintegy hetven magyarországi üzletben vett részt, hol csak hitelezőként, hol pedig befektetőként is. Finanszírozta az M1-es, az M5-ös és az M6-os építését, a MÁV és a budapesti tömegközlekedés fejlesztését, hitelezte a mezőgazdasági termelőket, részt vett gáztározó-építésben, a Matáv vagy az MKB és a K & H privatizációjában is. Sokat nyertek ezeken a boltokon - de nem csak ezért jöttek. Az EBRD megjelenése lökést adhatott egy-egy beruházásnak vagy magánosításnak, és ha garantálni nem is tudta, legalább reményt adott arra, hogy a bizniszben a nyugati normák lesznek a mérvadók, és nem a kelet-európai "üzleti modell" szerint lopják szét az egészet. Ez még akkor is igaz, ha a londoni bank részvételével végrehajtott ügyletek között is volt olyan, amely évtizedes vitatémává vált.

Az IMF-hitel sem csak azért fontos, mert valaki akkor ad pénzt nekünk, amikor más nem, vagy csak irreálisan drágán hajlandó erre, hanem mert így a Valutaalap Magyarország, a magyar gazdaságpolitika mögé áll. Úgy látszik, időről időre szükségünk van arra, hogy valaki megfogja a kezünket. Pedig korábban már úgy tűnt: kinőttünk a pénzügyi dedóból: az IMF és az EBRD fokozatosan kivonult. Tíz év hosszú munkával viszont elértük, hogy ott tartsunk, ahol kevéssel a rendszerváltás után: a befektetők nem nagyon hisznek nekünk, ezért valakinek megint mellénk kell állnia.

Magyarország népét most azzal lehet vadítani, hogy elképzelhető, amint Dominique Strauss-Kahn és Thomas Mirow EBRD-elnök a Dunán úsztatják majd le a Szent Koronát és az Országalmát. El lehet hitetni, hogy az IMF kölcsöne szimplán csak növeli az ország adósságát - miközben a Valutaalap momentán másnál olcsóbban ad nekünk pénzt. Elhisszük, hogy a végtelenségig tudjuk finanszírozni a nyugdíjrendszerünket alig több, mint hárommillió adófizetővel, hogy munkahelyeket mentünk meg, ha a MÁV-nál minden marad a régiben, hogy az áremelést meg tudja állítani a kormány.

Magyarország még most is hisz a politikai mesékben. Pedig azoknak soha sincs jó végük.