Szmog és felelősség
Az adott légköri viszonyok között "normális" jelenséget felerősítette a gázkrízis: az erőművek olajtüzelésre tértek át, számos háztartás pedig fa- és széntüzelésre, ami szintén jelentősen növelte a szállópor-koncentrációt. Mindezt tovább súlyosbította a közlekedés: a gumik, a fékek, a kipufogógázok hozzájárultak a szmog sűrűsödéséhez, ami már komolyan veszélyeztetni kezdte a gyerekek, az idősek, a légúti és keringési betegségekben szenvedők, az asztmások s egy idő után a teljes lakosság egészségét.
A magyar önkormányzatoknak három eltérő válasza volt a szmoghelyzetre. Az első "megoldás" az, hogy nem alkottak szmogrendeletet, így nem is védekeztek a szmogveszély ellen - ez áll a helyhatóságok többségére, a január elején szmoggal borított városok közül például Sopronra vagy Nyíregyházára. A másik utat többek között Debrecen választotta: még a budapestinél is szigorúbb (rövidebb határidőket szabó) szmogrendeletet alkotott, de azt egyáltalán nem tartotta be, veszélynek kitett polgárait nem tájékoztatta időben, a rendeletében előírt forgalomkorlátozást nem rendelte el. A harmadik megoldást, úgy tűnik, egyedül Budapest választotta: kötelezőnek érezte magára nézve a jogszabályokat, be is tartotta őket, és felhívásunk nyomán ugyanígy tett az erre kért autósok csaknem fele. Ennek is - és természetesen a kedvező időjárási fordulatnak - köszönhető, hogy Budapest levegője két nap alatt kitisztult. Ezért minden elismerés megilleti azokat, akik az elmaradt szankciók ellenére hozzájárultak ahhoz, hogy szabadon lélegezhessünk.
Magyar sajátosság, hogy a közvélemény egy jelentős része mégis az első két megoldást honorálta? A budapesti intézkedéseket bíráló ombudsmanok például szó nélkül elsiklottak a jogszabályokat és az egészséges élethez való jogot megsértő vidéki gyakorlat mellett. Egyes újságírók pedig úgy szedték ízekre a fővárosi szmogrendeletet, hogy elfelejtettek tájékoztatni annak céljáról, arról, hogy kisgyerekeink, szüleink, beteg rokonaink védelméről volt itt szó, s a korlátozások ebben a helyzetben ugyanúgy szükségszerűek, mint pl. árvíz esetén vagy a nemdohányzók védelmében a munkahelyeken. Így tett például a Népszabadság is, amely egyetlen országos napilapként (!) egyáltalán nem adott hírt szombaton a kiadott előzetes tájékoztatásról, a kért önkorlátozásról, s így olvasóit vasárnap derült égből villámcsapásként érhette a hír.
A budapesti intézkedések megkülönböztetett bírálata tipikus esete annak, hogy "ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott..." Nem mintha a budapesti intézkedések hibátlanok lettek volna, sőt nagyon is fontosnak tartom, hogy a szmogrendeletek gyermekbetegségeit mielőbb meggyógyítsuk, és minden értelmes felvetést, javaslatot és bírálatot beépítsünk a kormányzati és önkormányzati jogszabályokba.
Érdemes például vitatkozni arról - Belgiumban vitatkoznak is -, hogy jó megoldás-e a szegedi példa, vagyis szmog esetén a helyi tömegközlekedés "ingyenessé" tétele. Liberális politikusként úgy gondolom, hogy nem jó, ingyen tömegközlekedés ugyanis nem létezik. A BKV tarifái többek között azért is magasak, mert a fizető utasoknak kell állniuk a nem fizetők utazásainak költségeit is. Igazságtalan lenne, ha a törvényesen ingyen utazó idősek és az illegálisan ingyen utazó bliccelők mellett az autósok utazását is az év minden napján jegyet, bérletet váltó utasok fizetnék. Mindenesetre az biztos, hogy az ingyenes tömegközlekedés nem pótolja a szmogriadó-rendelet betartását. Nem tudok arról, hogy vannak-e egzakt forgalomszámlálási adatok a szegedi akció hatásosságáról - Budapesten még szankciók nélkül is 15-20 százalékkal csökkent az autóforgalom.
De ami a legfontosabb tanulság: az országos szintű jogszabályok megváltoztatása nélkül az önkormányzatok nem tudnak maradéktalanul érvényt szerezni a rendeleteiknek. Mert valóban van arra elvi lehetőség - miként a zöldszervezetek javasolták -, hogy a rendőr a kerületi jegyzőnél tegyen feljelentést, majd 23 kerületi jegyző néhány héttel a szmogriadó után huszonháromféleképpen döntsön a korlátozást megszegők ügyében, de ez nem szolgálná a jogbiztonságot. Az ország minden részén egységes, azonnal kiszabható bírságra van szükség, ami alól semmilyen kibúvó nincs. Még a szarvasgombát szállító - és ily módon biztosan jelentős közfeladatot ellátó - vállalkozónak sem, aki kollégáimtól próbált mentességet kérni az autóhasználati korlátozás alól... Amit, természetesen, ha akartunk volna sem adhattunk volna meg.
Némi előrelátással elkerülhettük volna a kapkodást. Másfelől viszont kipróbálhattuk, mennyit érnek a jogszabályok, és milyen önkorlátozásra vagyunk képesek. Ilyen értelemben teszthelyzet volt az, ami január 7-e, a tájékoztatási értékek első elérése és 13-a, a riasztási fokozat lefújása között történt: megmutatta, hol kell legközelebb beavatkoznunk, milyen jogszabályokat kell módosítanunk. Ezek a napok tesztelték a döntéshozók, a véleményformálók és az egyszerű állampolgárok mentalitását is. Sokan igyekeztek úgy tenni, mintha nem lenne egyéni felelősségük, de ahogy az illegális szemétlerakást sem tolerálja a közvélemény, úgy a szmogriadó megsértői sem érdemelnek elnéző vállveregetést.
Szmogveszély persze mindig is volt - csak más feltételekkel. Ami Budapestet illeti: 2003 óta van szmogrendeletünk, amely részletesen kitér arra, mit kell tennünk ilyen helyzetben. A rendeletben - amelyet nemzetközi tapasztalatok figyelembevételével készítettek környezetvédelmi, egészségügyi és közlekedési szakértők - már 2003-ban benne volt a páros-páratlan autóhasználati rendszer. Nem véletlen, hogy a legtöbb európai és magyar város szmogrendeletében ez szerepel. Az sem véletlen, hogy a rendeletet, valamint 2006-os és tavalyi módosításait szokatlan módon az ellenzéki pártok is megszavazták a fővárosban - ugyanis konszenzus alakult ki abban, hogy a budapestiek egészségének megóvása közös ügyünk, és együtt is kell fellépnünk az érdekében. Tavaly októberben anynyi történt, hogy az unió májusi ajánlására a kormány radikálisan csökkentette a határértékeket, a korábbinál kisebb terhelés esetén kötelezte az önkormányzatokat a szmogriadó elrendelésére. Ezzel a határértékkel az Európai Unió legszigorúbb szabályozását vezette be a kormány Magyarországon, ehhez hasonló csak az egészen más légköri viszonyokkal rendelkező Svájcban van.
A határértékek szigorítása óta számos sajtótájékoztatót tartottunk, a hírügynökségek útján is minden egyes alkalommal számot adtunk arról, hogy mi várható, milyen önkorlátozásra kérjük a budapestieket és az ipari szennyezőket, ha a szálló por koncentrációja eléri a tájékoztatási, majd a riasztási fokozatot. (Így tettünk például november elején és a szmogriadó elrendelése előtt néhány nappal, szilveszterkor is.) Mégis sokszor süket fülekre találtunk. Az elmúlt fél évben a szmogriadóval kapcsolatos több mint ezer híradás felét azon az ominózus januári héten tették közzé.
Félreértés ne essék - nem a levegő minősége lett rosszabb Budapesten, csak a határértékek szigorodtak. A közhiedelemmel ellentétben a nehézipar visszaszorulásával a budapesti levegő minősége jelentősen javult a rendszerváltás óta, s ma kevésbé szennyezett, mint a legtöbb európai nagyvárosban. Ennek ellenére nem ülhetünk ölbe tett kézzel, ugyanis a nyugat-európai városok motorizációs szintjét még messze nem értük el, azaz ennél csak roszszabb lehet a helyzet. Többek között ezért építettünk a rákospalotai hulladékégetőre füstgáztisztítót, ezért tiltottuk ki szinte az egész városból a teherautókat januártól. És ezért írtuk bele legutóbb a szmogrendeletünkbe, hogy 2009-től október 20. és március 8. között a legszennyezőbb járművek (azok, amelyeknek sárga környezetvédelmi matricájuk van) egyáltalán nem hajthatnak be a Hungária körúton belüli területekre.
A szmogveszély rávilágított arra, hogy nem jó, ha egy közösségben - egy városban vagy egy egész országban - nincsenek tisztázva a játékszabályok, és a felelősség elmosható. Keszekusza jogszabályokkal, tettük súlyos következményeire fittyet hányó szabályszegőkkel, a szabályok alóli kibújást népszerűsítő véleményformálókkal nem csoda, ha az első igazi szmogriadó felemásan sikerült országszerte. Bízom abban, hogy a többség az autóját otthon hagyó, így a szmogriadó mielőbbi feloldását elősegítő kisebbségről vesz példát, és végre megszületnek a Budapest által fél éve türelmetlenül várt jogszabály-módosítások. Csak így kerülhetjük el a jövőben, hogy az egészségre káros szmog mellett a káosz és a bizonytalanság is mérgezze Magyarországot.
Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere
