Október végén három napon át haladta meg a 280 forintos szintet és egy órán keresztül elérte a 286 forintot is a magyar valuta euróárfolyama. A jegybank ekkor hirtelen 3 százalékkal emelte meg az alapkamatát, a politikai vezetők pedig gyors ötletelésbe kezdtek arról: mit is lehet tenni a megugró törlesztőrészletekkel küszködők érdekében. Most jó másfél hete van az árfolyam 280 forint felett, tegnap pedig átlépte a 290 forintos határt is. A jegybank kamatcsökkentési programjának se nagyon akar véget vetni, a politika pedig arról beszél: mit lehet majd kezdeni azokkal, akik tönkremennek a magas részletek fizetésében.

Most persze nincs spekulációs roham a magyar valuta ellen. A forint együtt gyengül a térség többi valutájával, és ez azt fejezi ki: milyen gazdasági teljesítményt vár tőlünk a piac. Nem jót.

Ez is fontos differencia. A jegybankot korábban zavarhatta egy gyengébb árfolyam és vele az import, így az autók, a televíziók, valamint a benzin, a gáz és vele minden energiahordozó honi drágulása, az infláció növekedése. Most azonban az árindexet inkább emelni illenék a 3 százalékos "cél" eléréséhez. Így a 290 forintos árfolyam a jegybankot hidegen hagyhatja. És a kormányt is. Részben azért, mert a magasabb inflációból több bevétele lesz. Másrészt, mert a drágább import a hazai termelésnek jelent előnyt itthon (ha nem lesz annyira olcsó a Németországból behozott tej, a magyar termelőnek is lesz esélye). Harmadrészt: jó az exportra termelő vállalatoknak, hiszen kevesebbet kell kérniük euróban ugyanazért a termékükért. Az egyeurós bicikliláncért eddig 260 forintot kaptak (nyáron még 230-at), tehát ahhoz, hogy egy minimálbéres dolgozót ki lehessen fizetni, úgy 300 láncot kellett eladni külföldön. Most ehhez elég lesz 275 értékesítése is - vagy lehet adni a terméket 90 eurócentért is: olcsóbban, mint a versenytársak, és akkor akár több is elkelhet. Magyarul: valamicskével jobb lehet a gazdasági teljesítmény.

Rosszabb a devizahiteleseknek lehet. A jenben felvett hitelek részlete a normális (tavaly év eleji) állapothoz képest 50 százalékkal nőtt, a svájci franké csak az árfolyamváltozása miatt 20 százalékkal, az euróhiteleké 14-15 százalékkal lett több.

A kérdés leginkább az: ezt a tehernövekedést ki bírják-e gazdálkodni az emberek. Ha tömegesen nem, akkor baj van - a bedőlő hitelek sokasága, és az ennek mentén az amerikai spirálhoz hasonlóan bedőlő bankok kellenek csak még a magyar gazdaságnak. Ha viszont a probléma nem tömeges, akkor gazdasági értelemben nincs valódi gond. A gazdaságpolitika célja a lakossági fogyasztás visszafogása kell legyen - a túlfogyasztás jelentette ugyanis eddig a gondok egyik forrását. Ha ez a devizahitelek tömeges bedőlést elkerülő drágításával végigvihető, akkor a gyengébb forint kész áldás a gazdaságpolitikának. A feladat ilyenkor azok szociális problémáinak enyhítése, akiknél nem az a kérdés, hogy nyaraljunk-e az idén vagy fizessük a hitelt, hanem már a lakásuk forog kockán.