A fővárosi önkormányzat közgyűlése meglepő egyhangúsággal foglalt állást a BOM előterjesztése mellett. Jelezték a következő lépést is. Az ezt vállaló pártok, illetve képviselők olimpiai törvényt terjesztenek elő. Ebben annyi a pozitívum, jegyezzük meg némi iróniával, hogy a törvény értelmében megalakulna a PEB, az olimpiai pályázatot előkészítő bizottság, és ezzel okafogyottá válna a BOM működése, befejeznék áldásos tevékenységüket.

Részben új elem, diadalittasan jelentették, hogy Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) egyik magyar tagja az eddiginél sokkal egyértelműbben üdvözölte a fővárosi közgyűlés határozatát.

Nemigen tehetett egyebet. Már a 2000-es sydney-i olimpiát követően megkezdte a lavírozást. Akkor az amúgy a labdarúgást kedvelő miniszterelnök lelkesedett az olimpiát meglátogatva, és aláírásgyűjtés indult az olimpia megrendezéséért. A Price-Waterhouse cég megbízást is kapott egy előzetes tanulmány elkészítésére, amely igen korrekt anyag lett. Lényegében bebizonyosodott, hogy pillanatnyilag irreális a törekvés, de beírtak az összefoglalóba egy megengedő mondatot.

A MOB elnökének állásfoglalásait is ez a navigálás határozta meg egészen a MOB közgyűlésének döntéséig. A döntés mögött az a mentő magyarázat állt, hogy ha a főváros vagy a kormány olimpiát akar rendezni, akkor azt a Magyar Olimpiai Bizottságnak az evidencia szintjén támogatnia kell. Ez jól hangzik, de nem igaz. A MOB-nál van a kompetencia, a szakértelem, csak ő lehet a kezdeményező, hozzá kell csatlakozniuk elsősorban a rendező város és a garanciát nyújtó állam illetékeseinek, és természetesen az üzleti szférának.

A sport, a politika és a gazdaság természetes egyensúlya megbomlott, az olimpiarendezés igénye elszakadt az őt éltető sporttól. Annyiban nem is meglepő ez, hogy az olimpiai játékokon is jelentkeznek az elüzletiesedés aggasztó jelei. De ott még legalább igyekeznek kordában tartani a folyamatot, bár egyre többen kételkednek a sikerben.

Akár rokonszenvesnek is minősíthető, hogy a BOM vezetői vállalják: őket az olimpiában nem a sport, hanem a show-biznisz érdekli. Hiszen már a pályázat elkészítése hatmilliárdos üzletet jelent. És minél több valósul meg az "amúgy is szükséges" beruházásokból, annál jobban járnak a befektetők. Azután vagy megkapjuk a 2020-as, netán a 2024-es, talán 2028-as olimpia megrendezésének a jogát, vagy - ami sokkal valószínűbb - nem.

Mindenesetre a MOB döntése nélkül nem indulhat el a folyamat. Természetesen készülhetnek az olimpiákra is sandító beruházások, de ezek nem kötelezik a MOB-ot. Kétségkívül fönnáll egy csapdahelyzet: a kívülálló joggal kérdezheti, miért nem örül a sportvezetés, az olimpiai mozgalom a BOM és a főváros akciójának.

Nos, azért, mert hiteltelen, mert paradox módon az olimpiát a sporttal szemben játssza ki. A BOM-ot alapítók jelentős része soha nem vett részt a sport szponzorálásában. A magyar sport forráshiányos, nehezen elviselhető luxuskiadásnak látszik a hatmilliárdos pályázat. Minimum egy sportfejlesztési terv támogatásával is ki kellett volna egyidejűleg rukkolni. A főváros sportélete a jelenlegi vezetés alatt súlyosan leépült. Vonatkozik ez minden területre. Teljesen időszerűtlen egy olimpiai törvény megalkotása. Ez valójában azt kodifikálná, hogy az olimpia elszakadt a sporttól.

A BOM kalandor politikájával szemben vissza kellene térni az alulról építkezéshez, a természetes gyökerekhez, a sporthoz. Ez elsősorban a sportágfejlesztési programok szponzori támogatását jelenti. A sporttörvény időszerű módosítása menedzselheti a folyamatot. Van valami abszurd abban, hogy a sport támogatását szinte mindenki az államtól várja, a szponzorok pedig az olimpiarendezés érdekében fejtenek ki nyomást, kínosan és részben tévesen védve közvetlen érdekeiket. Ha szükséges az olimpiai pályázattal kapcsolatban jogi szabályozás, akkor ez a sporttörvényben megoldható.

A politika is kikászálódhat még a csapdahelyzetből. Népszerű lehet a magyar érdekekre hivatkozni, arra például, hogy csak mi nem rendeztünk még a nagy sportnemzetek közül olimpiát, érthető, hogy mindkét politikai oldal attól tart, ha nem támogatja az olimpiarendezést, szavazatokat veszíthet.

De megfordulhat a széljárás. Főleg, ha elhúzódik a recesszió. A viszonylag szerény eredményt hozó pekingi olimpiai szereplést a vártnál sokkal jobban tolerálta a közvélemény. Lehet, hogy a nép ismét bölcsebbnek bizonyul a politikánál?!

A szerző sportorvos, egyetemi tanár

- Álmodik maga, tanár úr! Előbb lesz olimpia Budapesten, mint hogy én lenyomjam magának azt a húsz fekvőtámaszt!