A szerző a Levegő Munkacsoport Környezeti Tanácsadó Irodájának vezetője

Senki nem mondja, hogy minek drágán gátakat építeni az árvíz ellen, miért kell sok ezer embernek áldozatos munkával homokzsákot rakni. Ha méteres hó esik, és megbénul a közlekedés, akkor sem mondja senki, hogy ne kezdjünk el havat kotorni. Ha ónos eső miatt jégpályává változik az ország, az emberek tudomásul veszik, hogy nem célszerű autóba ülni. Szmogriadó esetén is pontosan ilyen természetességgel kellene elfogadnunk a korlátozásokat, hiszen a magas légszennyezettség valódi katasztrófahelyzetet jelent: tömeges megbetegedések történnek és megugrik a halálesetek száma. Ezek a halálesetek nem olyan feltűnőek, mint ha pisztollyal fejbe lőnek valakit, de az eredmény ugyanaz. Csak sokkal több az áldozat: Magyarországon évente mintegy 150 szándékos emberölés történik, de évente 2000 ember halálozik el idő előtt csak Budapesten, csak a szállópor-szennyezés miatt.

Azt persze nem állítjuk, hogy a mostani szmogriadót tökéletesen szervezték meg. Reméljük, hogy az illetékesek mielőbb levonják a tanulságot az elkövetett hibákból.

A felmérések szerint a szmogriadó során az érintett autósok közel fele hagyta otthon az autóját. Ez rendkívül reménykeltő, hiszen azt mutatja, hogy működött a szolidaritás, és az emberek jelentős része megértette a korlátozások szükségességét. Hiszen amúgy semmiféle büntetés nem fenyegette azokat, akik jogszerűtlenül használták járművüket. Másfelől viszont súlyosan demoralizál, és az államigazgatásban való bizalmat rombolja az a - korántsem kivételes - gyakorlat, amely lehetővé teszi a jogszabályok büntetlen megsértését.

Budapesten a légszennyezés fő okozója a gépjármű-közlekedés. Az egészséget legsúlyosabban károsító anyag, a szálló por több mint 70 százalékát a gépkocsik bocsátják ki. Sőt, az egészségkárosító hatásukat tekintve még ennél is jelentősebb a szerepük, mert leginkább a gépjárművek bocsátanak ki hatalmas mennyiségben olyan apró, ezredmilliméter (!) átmérőjű szemcséket, amelyek az emberi szervezet legrejtettebb zugaiba is eljutnak, és ott esetenként visszafordíthatatlan elváltozásokat okoznak. A közlekedésen belül pedig a kibocsátás 70 százalékáért a tehergépkocsik a felelősek.

A legfontosabb teendő tehát a közlekedés átalakítása. Mindenekelőtt a dugókat kell megszüntetni, hiszen az araszoló, állandóan fékező és gyorsító járművek kibocsátása a folyamatosan haladókéhoz képest többszörös. A szmogriadó hatására gyakorlatilag megszűntek a dugók, s ennek következtében látványosan javult a levegő minősége.

A legfontosabb azonban a megelőzés, hogy soha ne is kelljen elrendelni szmogriadót. Ennek egyik feltétele az, hogy mindig csak annyi járművet engedjünk az utakra, amennyi komolyabb torlódás nélkül tud haladni. (Ezt a célt szolgálja a már több külföldi városban bevezetett dugódíj.) Sürgető feladat a teherforgalom ésszerűsítése is, hiszen rengeteg a szervezetlen szállítgatás. Külföldi példákból tudjuk, hogy megfelelő szervezéssel és ösztönzéssel akár 70 százalékkal is csökkenthető a teherautóközlekedés a városban.

A közösségi közlekedést vonzóbbá kell tenni - elsősorban olyan intézkedésekkel, amelyek rövid idő alatt szinte költség nélkül megvalósíthatók. Ilyen például a tömegközlekedési járművek előnyének biztosítása a forgalomban buszsávokkal, a közlekedési lámpák megfelelő hangolásával és más forgalomtechnikai intézkedésekkel.

Egy átlagos dízelüzemű jármű tízszer annyi kormot bocsát ki, mint benzines társa. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a dízelkorom legalacsonyabb koncentrációja is bizonyíthatóan ártalmas az egészségre. A dízeljárművek koromkibocsátása a töredékére csökkenthető részecskeszűrők alkalmazásával. Ausztriában az állam jelentős összegekkel támogatja a szűrők felszerelését, az anélkül forgalomba hozott autók tulajdonosait viszont 300 euró adóval sújtja.

A szennyezés mérséklésének hatékony módszere a zöld zónák bevezetése is. Európa-szerte 70 városba, illetve városközpontba nem hajthatnak be a legszennyezőbb - elsősorban a részecskeszűrő nélküli dízelüzemű - járművek, s a szabályok megszegői borsos büntetést fizetnek.

A szmog kialakulásához hozzájárul a fűtés és az ipari kibocsátás is. Most a helyzetet súlyosbította a gázhiány. Az erőművek, ipari létesítmények egy része áttért az olaj égetésére, ami fokozottabb koromkibocsátást eredményezett. Ez azonban csak kis mértékben növelte Budapest légszenynyezettségét. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy a lakosság az emelkedő gázárak miatt már korábban is egyre nagyobb arányban kezdett fával, szénnel, fűteni, és sokan hulladékkal etetik a kályhájukat, ami bűncselekmény.

Magyarországon az épületek fűtéséhez - egy légköbméterre vetítve - átlagosan háromszor annyi energiát használunk, mint Ausztriában. Ez háromszor akkora légszennyezést okoz, háromszor akkora szén-dioxid-kibocsátással jár. (Emiatt sokkal kevesebb szén-dioxid-kvótát értékesíthet az állam, és így jelentős bevételtől esik el.) Pedig az épületek hőszigetelésével, fűtéskorszerűsítésével a szennyezés mérséklése mellett munkahelyek tömegét hozhatnánk létre, és a lakosság is sok pénzt spórolhatna, tehát a gazdasági válság hatásait is mérsékelhetnénk. Ha csökken a gázfelhasználás, az egyedül a földgázt eladó és importáló cégek számára hátrányos, ezért valószínűleg mindent meg is tesznek annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzet fennmaradjon. Mindenki más számára azonban további előnyökkel kecsegtet a változás. Megszűnik túlzott függőségünk az ukrán és orosz gázcsapoktól, javul az ország külkereskedelmi mérlege. Kisebb lakossági fogyasztás mellett egy újabb gázválság esetén az ipari fogyasztóknak sem kell átállni a szennyezőbb olajtüzelésre, kivált nem kell leállítaniuk a termelést.

Németországban és Ausztriában jelentős és folyamatos állami támogatást biztosítanak a megújuló energiaforrások használatára, az épületek utólagos hőszigetelésére és korszerű, alacsony fűtési igényű épületek építésére. Egy Ausztriában élő rokonom öt évvel ezelőtt passzívházat épített magának. A ház fűtés nélkül is komfortos, a benne lakók testmelege, a mosógép, a főzés és a hűtőszekrény hőtermelése kifűti a házat. Az állam 17 millió forintnak megfelelő összeggel támogatta a különleges hőszigetelésű ház építését, ha pedig a szabványoknak megfelelő - de a magyarországinál lényegesen kisebb fűtési igényű - épületet épített volna, semmilyen támogatást nem kapott volna.

Hatékonyan csökkenthető a szennyezés a sűrűn lakott városi környezetben a távfűtés kiépítésével, illetve korszerűsítésével is. A távfűtés fajlagosan kevesebb szennyező anyagot bocsát ki, mint a sok egyedi fűtőberendezés, és a káros füstgázokat is hatékonyabban tudja kiszűrni. Ha jól alakítják ki a rendszert, a felhasználók kevesebbet fizethetnek, mintha egyedi fűtésük lenne. Ez azért is lehetséges, mert a fűtőműben nagyrészt áramtermelésre fordítják a tüzelőanyagot és a hulladékhőt hasznosítják a távfűtésre.

Magyarország földrajzi fekvése kedvezőtlen a levegőtisztaság szempontjából, de a szmogriadók ennek ellenére elkerülhetők. Csupán politikai akarat kérdése.