A szerző a Fehérkereszt Állatvédő Liga állatvédelmi ombudsmanja

Azzal viszont nem értett egyet, ahogyan az osztrák állatvédő szervezet magyar "leányvállalata" kommunikálta a problémát. A Fehérkereszt alapvetően azt kifogásolta, hogy az állatvédelmi jogszabályok pontos ismerete nélkül állt a nagy nyilvánosság elé mindenki. A Négy Mancs, a kacsa- és libatenyésztő vállalkozók és a politikusok is - akik végül is a hungarikum címkéjével oldották meg a hízott máj ügyét.

Ahogyan a kiscsirke sem gyömöszölhető vissza a tojásba, egy jogterület fejlődése sem állítható le csak azért, mert például a nemzetgazdaság érdeke ezt kívánja. Különösen, ha ezt a fejlődést társadalmi igény is támogatja. Az állatvédelmi jogot a jogalkotás tőlünk nyugatra kiterjesztően értelmezi (a természetben élő állatokra is vonatkoztatja), hazánkban viszont még mindig elég szűken (kutyákra, macskákra és egyéb "kedvtelésből" tartott állatokra korlátozva). Ezzel szemben a jogalkalmazás, elsősorban a büntető bíróságok az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta sok helyes döntéssel, precedensnek számító ítélettel fejlesztették ezt a jogterületet - legalább a gazdasági haszonállatok vonatkozásában.

Amiből nem lehet "kartotékadat", az a jog nyelvére nehezen lefordítható lelki kapcsolat az állat és az ő létezését tisztelő ember között. A Fehérkereszt Állatvédő Liga 2009-től felvállalja a "tolmács" szerepét. Január elsején ünnepelte hazánk a magyar állatvédelmi törvény hatályba lépésének tizedik évfordulóját. Az ünnepség látványos volt, tűzijátékok és petárdák fényében fürdött az ország, s ezzel az idén is ki tudtuk meríteni a kutyamenhelyek kapacitását. Persze nem ilyen vicces a helyzet, mert a reszketve megszökött állatok helyére, a családi házak kertjeibe újabb állatok kerülnek majd, akik aztán szintén elvesznek szilveszterkor. Az ilyen drámák ritkán végződnek happy enddel.

Az állatvédelem - közelebbről az erre "szakosodott" civil szervezetek - tavaly sokat veszítettek társadalmi elfogadottságukból, ezért a jogalkotó nem reagált sem a szokásos tűzijáték-problémára, sem az országgyűlési képviselőkhöz a civilek által eljuttatott egyéb jogalkotási kezdeményezésekre (a csincsillabunda-készítés leállítása, a büntető törvénykönyv átfogó módosítása az állatvédelem szempontjából, a bevásárlóközpontokban árult karácsonyi halak védelme stb.). Ebben a helyzetben két nagyon merész feladatot vállalt fel a Fehérkereszt. Az állatvédelmi törvény felhatalmazása ellenére sajnos még mindig nem működő állatvédelmi őrszolgálat megszervezését és egy "civil" állatvédelmi ombudsman munkába állítását. Ez utóbbival kapcsolatban Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek ombudsmanja is kifejezte segítségnyújtási szándékát. A Mentsvár pedig már szolgál jó példával Kecskeméten és a környező tanyavilágban arra, hogy miként lehet őrszolgálatot működtetni. Kiváló kapcsolatuk van a rendőrséggel, a polgárőrséggel és a megyeszékhely lakosságával.

A zöld ombudsman hivatala nem szakosodhat az állatvédelmi ügyekre. Néki csak kistestvére lehet egy civil szervezet konkrét törvényi felhatalmazás és költségvetési támogatás nélkül működő, kevés cselekvési lehetőséggel rendelkező ombudsmanja, aki sem a hatóságoknál, sem az állattenyésztésben érdekelt vállalkozásoknál nem vizsgálódhat. Amit egy ilyen "szószóló" a jogból meríteni tud, az a civileknek az állatvédelmi törvényben biztosított ügyfél pozíciója, s amit még ezenkívül megszerezhet, az a sajtó erkölcsi támogatása. A konkrét, főleg állatkínzásos ügyek felderítésében nem nélkülözheti a társadalmi szervezetek által jogszerűen begyűjtött bizonyítékokat, és talán azt is elérheti, hogy azok a radikális állatvédelmi szervezetek, valamint a vegetáriánusok, akik úgy olvassák az állatvédelmi törvényt, ahogy nekik tetszik, végre elfogadják a jogértelmezését, a sajtónyilatkozatait - különben nevetségessé válik ő is, az állatvédelem is! A feladat szép, és nem elrettentő, mert az állatvédelemnek vannak olyan rokonterületei, amelyek hasznosságát a társadalom sohasem vitatta. Ilyen az állattenyésztési és az állat-egészségügyi jog, és ezekkel összefüggésben a humánegészségügy. Abban ugyanis nem lehet hibát találni, ha az állatvédelmi szervezet egy állattenyésztő telepet azért figyel meg, mert fennáll a veszélye, hogy a jogszerűtlen állattartás következtében az állati eredetű termék fertőzötten kerül a fogyasztókhoz.

Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke honosította meg Magyarországon a láthatatlan alkotmány fogalmát. A magyar jogrend által eddig ki nem talált, emiatt el nem fogadott, s így szinte láthatatlan állatvédelmi ombudsman munkájához íme, meg is van a jogforrás! A láthatatlan alkotmánynak (komolyabban: a joggyakorlatnak) ugyanis muszáj rögzítenie azon állampolgári jogokat (jogos igényeket), amelyek a kíméletes haszonállattartást, az állatokkal való harmonikus együttélést biztosítják. Az egészséges környezethez való jog benne foglaltatik az alkotmányban, és nem kétséges, hogy megszámlálhatatlan embertársunknak szüksége van az állatok jelenlétére mind a testi, mind a lelki egészségének a megtartásához. Nem kell eltakarni láthatatlan alkotmánnyal a társadalom tekintetét, csak pontosan el kell olvasni az állatvédelmi szervezetek beadványait az Alkotmánybíróságon, az országgyűlési biztosok hivatalában, a közigazgatási és a bírósági eljárásokban.

Most olyan időket élünk, amelyben kiváltképp szükségünk van a lelkileg erős, egészséges társadalomra. Ebben az állatvédelem felbecsülhetetlen érdemeket szerezhet a továbbiakban is, és e terület képviselőinek minden lehetőséget meg kell adni képességeik kimutatására. Az állatvédelmi ombudsman pedig reménykedik, hogy a bolha tüdejének hörgőcskéinél is kisebb hatásköre nem lesz akadálya annak, hogy a szava messzire hallatsszon.