. A kormány válságkelező csomagja 2400 milliárd forintnál tart. Sok pénz, költeni kellene, hadd fogyjon. Ebben egy újabb gazdasági csúcs nem segít, ahol mindenki elmondja ugyanazt, amit szokott. Van olyan helyzet, amikor már nem egy újabb konzíliumra van szükség - műteni kell.

Egy biztos, a magyar kis- és középvállalkozások helyzete kevésbé lenne kilátástalan, ha csak töredékét felhasználnák annak a forrásnak, amit nekik címzett az utóbbi hónapokban a kormányzat. De nem tülekednek a pénzért. Nem gyártják gépsorokon az uniós pályázatokat, és a kedvezményes hitelekért sem állnak sorba. Pedig az ország több száz pontján hozzáférhetők az uniós mikrohitelek és hitelgaranciák. Bár a legnépszerűbb 2008-as uniós pályázatok már lezárultak, azért van még néhány nyitott is. A kormány a bankok hitelezési kedvét serkentendő, viszontgaranciát biztosít több forrásból. A hitelekkel és garanciákkal azonban eddig ezernél is kevesebb cég élt, és az Új Magyarország fejlesztési terv 2007-2013 között felhasználható forrásaira a 21 700 beérkezett pályázatból alig több mint 8600-at ítéltek támogathatónak a bírálóbizottságok.

Nem azt kapják a vállalkozások, amire szükségük lenne? Nem ismerik a lehetőségeket? Lassan reagálnak? Bármi is az igazság, lépni kell. Működőképessé tenni a már felkínált segítséget, a bejelentéseket nem újabb bejelentésekkel überelni, hanem megvalósítani az ígéreteket, és befejezni végre a végeláthatatlan egyeztetéseket.

A törekvés látszik: az idei uniós pályázati kiírásokon minden korábbinál enyhébb feltételekkel adják a pénzt. Vagyis adnák, ha lennének pályázatok - de az első idei felhívást csak január végére ígérik, majd március végéig megjelenik még néhány. Pedig a gyorsaság az egyetlen, amiben igazán szabad keze van a kormánynak. Saját pénze nincs a gazdaságélénkítésre, mert az épp csak elhárított valutaválság árnyékában a pénzpiac nem tolerálná a hiánynövelő költekezést. Az élénkítésre felszabadítandó százmilliárdokat előteremtő súlyos költségvetési kiadáscsökkentéshez pedig nehéz lenne politikai támogatást szerezni - kormánypárton belül és kívül egyaránt. Azaz az elkövetkező hónapokban élénkíteni uniós forrásból tudunk. Ezért kellene sietni az új pályázatok megjelentetésével.

A kormány a gazdaságélénkítéshez nem nagyon számíthat munícióra, támogatásra a Fidesztől, hiszen az ellenzéki párt szerint a fő baj maga a kormány, így a megoldás kulcsa is a távozása. Ebben a helyzetben politikai haszna lehet ugyan a konszenzuskereső magatartásnak, de ez önmagában tapodtat sem viszi előre a válságkezelést. Azokkal és arról kell megegyezni, akikkel és amiről lehet.

Már nagyon sokat tudunk a globális válságról. Arról azonban semmit, mi van a válságon túl. Biztosan van valami, de annak mibenlétéről ma Magyarországon keveseknek van fogalma, és akinek esetleg mégis, az sem tudja világosan elmondani. Senki nem tud olyan jövőképet elénk festeni, amelyért hajlandóak lennénk akár áldozatot is hozni - nem csak arra kényszerülni.