A revizor székesfehérvári előadásáról (Magyarország - lyuk a díszleten, december 22.) egyebek közt ezt írja Zappe László: "Koltai Róbert ezúttal bizonyos minőségérzékről tett tanúbizonyságot. Gogolt többre becsüli önmagánál. A revizor rendezésében valamelyest kordában tartja szokott hatásvadász kedvét. Aránylag ritkán fordul elő olyan elemi ripacskodás, mint amikor Mikó István a polgármester szerepében dobozostól kapja fejére a kalapját". Frappáns. De a darab szövegét olvasva a könyvben megjelent Mészöly Dezső-Mészöly Pál fordításban ezt a "ripacskodást" az író találta ki, mert a komédia I. felvonása 5. jelenetének a vége felé a szerzői utasításban a kapkodva intézkedő polgármester "a csákó helyett a kalapskatulyát nyomja a fejére".

Fehérváron azonban Morcsányi Géza újabb fordításában adták elő a darabot, amelynek szövegkönyvében ez áll: "a kalap helyett a dobozt akarja a fejére tenni". Csákó vagy kalap, kalapskatulya vagy doboz - stíluskülönbségek. Benne van Gogol orosz nyelvű szövegében is. Ezért a kérdés inkább az: ha a színész a skatutyát nem teszi a fejére, csak oda emeli, akkor nem ripacskodik? A mozdulat, a gesztus mettől, mitől ripacskodás? A revizort többféle stílusban játszották már korízléstől, rendezői elképzeléstől, újító törekvéstől függően. Ilyen volt a 20-as években Meyerhold moszkvai rendezése is, melyben azt kívánta színészeitől, hogy a "valódi realizmus segítségével" vigyék színre a darabot, a gesztusokkal gazdaságosabban bánva kerüljék a vaudeville játékstílusát, a groteszket. Ám a kortól is függ, hogy mit érzünk groteszknek, mint ahogy az is, hogy mikor, milyen életkörülmények között és milyen közönség fogékonyabb a realisztikusabb - sokáig ez volt a fősodrás - vagy a karikírozóbb színházra.

Mindenesetre Gogol szívesen élt a groteszkkel, amit persze ki lehetne fejezni mai polgármesteri hivatal és lakás kulisszái közt mai ruhákban is - sok éve divat -, de ettől még nem feltétlenül érzi magát "találva" a néző. A revizorban groteszk helyzetek sora van, amelyekkel kétségkívül előszeretettel él a rendező, akinek - úgy látszik - ez a kedvenc stílusa. Ebben is létre jöhet jó és kevésbé jó előadás. S hogy a fehérvári milyen? A kritika így összegezi: "A korrupció, a szervilizmus örök - ha valamit egyáltalán, ennyit sugall az előadás. A polgármester most is a képünkbe vágja ugyan, hogy magunkon nevetünk, de, hogy kik is vagyunk mi, milyenek vagyunk mi, arról nem sokat tudunk meg ez alkalommal". Igaz, de a darabból sem. Ezen annak tükrében magunkba nézve kell elgondolkoznunk, amire felszólít A revizor elé írt jelige.

Németh Ferenc

Budapest

 

Csákó vagy kalap, kalapskatulya vagy doboz - valóban mindegy. Az, hogy akarja, vagy a tényleg a fejére teszi, már nem egészen. Gogol szövegét Morcsányi Géza adja vissza pontosan. De nem ez a fontos. Németh Ferenc felteszi a lényegi kérdést: "A mozdulat, a gesztus mettől, mitől ripacskodás?" Szerintem attól, hogy milyen, és milyen összefüggésben van az előadás összes többi elemével. Ez pedig valóban stílus és ízlés kérdése.

Zappe László