Az ingatlanalapok körül forrong - nem ok nélkül - a levegő. Sajátos ellentmondás és feszültség alakult ki, amelyet a különböző állami, kormányzati és pénzügyi intézmények által hozott döntések generálnak. Tehát mindjárt a téma részletesebb kifejtése előtt kijelenthető, hogy az ingatlanalapok körüli állapotot nem elsősorban a hitelpiaci válság, hanem a sorozatos rossz döntések okozzák.

Az MNB a kormány egyetértésével 2008. október 22-én 8.5 százalékról 11.5 százalékra emelte fel a jegybanki alapkamatot az ismert okok miatt. Az Országgyűlés döntött a betétek 100 százalékos állami garanciájáról. Nyilvánvalóan ezek az intézkedések - az alapokkal szemben - egyfelől betétek védelmét, másfelől a befektetések ideirányuló mozgását preferálta.

A pénzpiaci folyamatok ennek a "kormányzati célnak" megfelelően alakultak, az ingatlanalapokból pl. több mint 100 milliárt forint áramlott a betétekbe. Bizalomhiány alakult ki.

A PSZÁF a Magyar Bankszövetség részvételével ellentétjére fordítva a folyamatokat 2008. november 7-én az ingatlanalapok jegyeinek forgalmazását tíz forgalmazási napra felfüggesztette. Ez a brutális beavatkozás ma már teljesen világos, hogy rossz döntés volt, újabb "pofont" jelentett a befektetői bizalomnak, nem aratott sikert az ingatlanalap kezelők körében sem, nem is beszélve arról, hogy megágyazott az újabb konfliktusoknak, alapot teremtett a bankok és alapkezelők egy részének arra, hogy visszaéljenek a joggal, és különböző manipulációkkal eltüntessék az ide befektetők pénzét, vagyonát.

A PSZÁF, a Bankszövetség javaslatára - a befektetők érdekeire hivatkozással sok mindenkit megtévesztve -, a kormány előterjesztésére a parlament módosította a tőkepiacról szóló 2001. évi 120. törvényt. Ez a törvény lehetőséget teremtett az ingatlan alapkezelőknek egyfelől arra, hogy azzal visszaéljenek, másfelől, hogy kizárják a befektetőket a pénzpiaci folyamatokból.

Miről van szó? A bankok, illetve alapkezelők a tisztességes piaci magatartás - hitel-igénybevétel útján a likviditás megteremtése - helyett a korlátozást választották. Ez azt jelenti, hogy 90 forgalmazási napot követően váltják vissza az ingatlanbefektetési jegyeket, akkori árfolyamon. Megjegyzem, hogy a befektetők a szerződést úgy kötötték, hogy a jegyek bármikor visszaválthatók. Többszörös jogsértésről van szó.

Mi történik most? Amíg a pénztulajdonosok ki vannak zárva a pénzügyi tranzakciókból, addig a bankok, alapkezelők leértékelik az eszközöket (a 90 nap leteltéig), mélypontra viszik az árfolyamot, s eltüntetik a befektetők vagyonát. (100 milliárdos nagyságrendről van szó!) A Raiffeisen Befektetési Alapkezelő Zrt. december végén 3 nap alatt több mint 10 százalékos leértékelést végzett, aminek állítólag még nincs a végén.

Így teremt "egyensúlyt" művi úton létrehozott alacsony árfolyammal, szerez a bizalmat vesztett befektetők helyére újabb befektetőket. Ez az én olvasatomban csalás, erkölcsileg, morálisan minősíthetetlen, társadalmilag, politikailag tragédia.

Lehetett volna-e, lehet-e másképpen? Igen. A leértékelési folyamatot azonnal le kell állítani, mert az valószínűsíthetően csalás, és a joggal való visszaélés. A 90 napos korlátozást fel kell oldani, és a tőkevédelmet biztosítani kell a korlátozás előtti árfolyamon, hitel-igénybevétel útján a likviditás megteremtésével.

Forgó Imre

agrárközgazdász