A Mélyütés az ingatlanalapoktól és Kisebb ütemben, de fogy az alapok pénze című írásokban csak az alapkezelők és a mögöttük álló bankok szempontjai jelennek meg, a károsult befektetőké elvétve sem. Véleményem alátámasztásaként néhány fontos szempontra szeretnék kitérni: a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) november 7-i tíz forgalmazási napos felfüggesztő határozata álláspontom szerint törvénysértő.

A tőkepiaci törvény (Tpt.) 251. paragrafusa ugyanis nem tíz forgalmazási napra, hanem csak tíz naptári napra jogosítja fel a felügyeletet a felfüggesztésre (a Tpt. jól elhatárolhatóan alkalmazza a „munkanap”, és a „forgalmazási nap” fogalmát). Így nem lett volna mód a felfüggesztés lejárta előtt összekalapálni azt a vicclapba illő jogszabály-módosítást, amely címe szerint a Magyar Fejlesztési Bankról szól, tartalma szerint tíz sor a címben említett tárgyról, 95 pedig a Tpt. módosításáról, amelynek a megjelölt tárgyhoz távoli köze sincs.

A fent említett jogszabálynak azok a rendelkezései, amelyek lehetővé, sőt kötelezővé teszik a befektetőket megkárosító új szabályok alkalmazását a hatálybalépést megelőzően eszközölt befektetések esetében is, ellentétesek a jogalkotásról szóló törvény azon – egyébként a jogbiztonság szempontjából alapvető és természetes – szabályával, mely szerint „jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget”.

Sajnos még egyetlen publikáció sem szentelt kellő súlyt a legfontosabb szempontnak, ami pedig az ingatlanalapok körüli hisztéria legfőbb oka. Maguk az alapok is arra hivatkoztak, hogy likviditásuk hirtelen és drámai megingását az váltotta ki, hogy a befektetők tömegesen a bankok jóval kedvezőbb – 11–13 százalékos hozamot ígérő és biztonságosabb – akciós betétjeibe csoportosították át megtakarításaikat. Arról tapintatosan hallgatnak, hogy a betéteseket „elcsábító” bankok ugyanazok, amelyek tulajdonosként az ingatlanalapok mögött állnak. Nyilvánvaló, hogy ebből a bankok is és az alapkezelők is jól jönnek ki, csak a befektetők vesztenek – de azok sokat (a jelenlegi adatok szerint eddig a Raiffeisennél pl. befektetésük majd kétévi hozamát, de könnyen lehet, hogy a tőke egy részét is). A bankok így hozzájutottak az égetően szükséges forrásokhoz, az ingatlanalapoknak pedig végre volt indokuk és idejük is arra, hogy a portfóliót leértékeljék.

Több helyen olvastam már, hogy mindenről a Magyar Nemzeti Bank által végrehajtott 300 bázispontos alapkamat-emelés tehet. Jól hangzik, csak éppen nem igaz.
Az MNB kamatemelése október 22-én 11 órakor lépett hatályba. A Raiffeisen Bank például szeptember 29-től hirdette meg négy hónapos akciós betétjét 11,5 százalékos évesített hozammal. Ekkor az alapkamat még majdnem egy hónapig 8,5 százalék volt. A valóságos ok nem ez, hanem a bankok felelőtlen hitelezési politikája és a külföldi anyabankok által kiszivattyúzott likviditás miatti súlyos forráshiány volt, amelyet jól megvilágít az általam nagyra becsült Róna Péter 80:25 – még egyszer című, január 6-i írása. A baj csak az, hogy ennek a felelőtlenségnek az ingatlanalapok kisbefektetői lettek a károsultjai az állam tevékeny közreműködésével.

Hajdú Miklós
Dunakeszi