Mára már világosság vált az is, hogy magasfokú politikai, pénz- és médiatámogatást is élveznek. Nem kérdezem, hogy meddig lehet elmenniük a mai Magyarországon, mert ez  nem kérdés. Ameddig csak nem szégyenlik magukat. Tehát ameddig csak akarnak.

A pártok, az igazságszolgáltatás, a média, sőt a gazdasági-pénzügyi „elit” jórésze – fittyet hányva a demokrácia és a szabadság eszményének – segíti, de legrosszabb esetben is hallgatásával együttérzését fejezi ki velük.

Történik mindez úgy, hogy a természetes és kívánatos egyensúly nincs meg Magyarországon. Mert a magát baloldalinak aposztrofáló párt inkább liberális (hogy finoman fogalmazzak), ami az SZDSZ ideológusa, Horn Gábor szerint sem baloldali.

Másfél éve – az MSZP radikális támogatottsági hanyatlása óta – az egyik parlamenti pártra sem szavazók aránya stabilan 42 százalék körül áll, szemben a két legnagyobb párt harminc-egynéhány, illetve tíz-egynéhány százalékával szemben. Ezt a hatalmas tömeget ez idő alatt egy politikus sem szólította meg. A baloldal minden támogatás hiányában néma, cselekvésképtelen béna kacsa.

A tisztességét mégy úgy-ahogy őrző jobboldal, a konzervatívok és a csak haszonszerzésre koncentráló, látszólag nem politizáló gazdasági-pénzügyi „elit” látványos visszahúzódása nem semlegesség, inkább a szélsőséges jobboldal hallgatólagos segítése.

A baloldal azon alakjai, akik még megszólalási lehetőséggel bírnak, nevük és munkásságuk súlyával feltámaszthatnák tetszhalálából a baloldalt. Történelmi bűnt követnek el nemcsak a baloldal, hanem az egész ország ellen hallgatásukkal, semmittevésükkel. Jelenleg az ország a legjobb úton halad afelé, hogy egész Európa megvetett, lenézett országa legyen.

Salga István
Budapest