Úgy gondolom, ezekből a szavakból nyilvánvaló, hogy a szomorúságomat nem a roma gyerekek sokasága, hanem a nem roma gyerekek kis száma okozza. Kicsit hasonló ez a fájdalmam ahhoz, amit valaha Márton Áron, gyulafehérvári püspök így fogalmazott meg: "Erdélyt a magyar anyák veszítették el".

Roma testvéreimet egyébként ténylegesen nagyon szeretem, és talán többet is tettem értük, mint sokan, akik a kérdésben véleményt nyilvánítanak. Sokat vittem kirándulni, vagy búcsúba őket, sok vidám órát töltöttem náluk vendégségben, sokszor látogattam meg egyiküket-másikukat a börtönben, sokszor fizettem ki az elmaradt villanyszámlát, vagy másféle adósságot, készíttettem a gyermeküknek szemüveget, sokszor énekeltem velük a cigány himnuszt. Valóban szeretem őket, és valóban örülök annak, hogy sok gyermek születik a családjaikban. Jelenleg ők mentik meg Magyarországot a még súlyosabb demográfiai krízistől.

A Föld minden népe és kultúrája érték, és mindegyik pusztulása fájdalom. Ahogyan óriási veszteség az észak-amerikai indiánok szinte teljes kipusztítása, úgy az a véleményem, hogy tölthet el fájdalommal valakit a magyar nép jelenlegi fogyása is. Akit pedig eleve az a tény zavar, hogy roma és nem roma között különbséget tettem, az gondoljon arra, hogy ahogyan a határainkon túl élő magyaroknak is talán van joguk magukat magyarnak mondani, úgy azt hiszem, hogy a magyarországi romák is vallhatják magukat büszkén romának, ami természetesen nem zárja ki azt sem, hogy sokan közülük emellett a magyar identitással is azonosulnak.

Az egyház nem a nemek vagy a nemzetek közötti megkülönböztetést tartja helytelennek, hanem a hátrányos megkülönböztetést. Az egyenjogúság nem egyformaságot jelent, nem a különböző kultúrák sajátosságainak eltüntetését. A romákkal kapcsolatos problémák megoldását nem a különbözőségeket tudomásul nem vevő struccpolitika, hanem a különbözőségekkel való őszinte szembenézés, és a harmonikus közös élet kialakítása hozza meg.

Székely János segédpüspök