Tisztelt Révész Úr!

Tulajdonképpen egy szavam sem lehetne. Ön az első szóra elhitte nekem, hogy a kiskunhalasi polgármester nem azonos a kiskunlacházival, ha a kolléga rasszista indulatokat kavar, azt nem lehet nagyvonalúan az én számlámra átterhelni. Tévedéséért még elnézést is kért lapjának Helyreigazítás rovatában. Bizonyára nehezen fogja megérteni, hogy még mindig nem érzem magam helyreigazítva.

A sértés és a helyreigazítás ugyanis nem ugyanannak a közönségnek szólt. A harmadik és a tizenharmadik oldaluk között akkora a távolság, mint „ide Lacháza”. (Halas felől ez még nagyobb.) Amit egy színház a homlokzatán kiplakátoz, azt nem elég visszavonni, mondjuk, egy a pénztár mellett kiragasztott papírlapon. Persze vannak szerencsétlen véletlenek is. (Például Zuschlag-ügyben rendszeresen megkapom a magamét, pedig Ön is tudja – meg is írta –, hogy elsőnek próbáltam pártomnak eme elszabadult hajóágyúját megállítani.) De ez a szituáció, amibe most keveredtem, különlegesen kínos.

Akik ismernek, azok persze nem változtatják meg rólam alkotott véleményüket, akik nem, azoknak pedig eddig sem volt rólam véleményük. De akik felületesen ismertek (az én pályámon ilyenek sokan vannak), azok most félreismernek. Nem tudom mi a rosszabb, ha egyesek azt hiszik, hogy – lassan két évtizedes szocialista politikusi, (képviselői, polgármesteri stb.) múltam után – hirtelen elment a józan eszem, vagy ha mások úgy vélik, végre közéjük tartozom.

– Na, jó – mondja erre Ön –, szánom keserveidet, jó ember, de mit csináljak. A véletlen pofont egy közérdekű fórumon kaptad, de mit keresnél ott piszlicsáré magánpanaszokkal. Munkálkodó légy és ne panaszkodó! – Hát nekem mégis van közérdekű témaötletem: nézzük meg, nálunk kit kivel lehet összetéveszteni. Önt például legfelületesebb szidalmazói sem tévesztik össze „Fábrysanyival”, a Népszabadságot a Magyar Nemzettel, és így tovább… Mert a tévesztéseknek is megvan a logikája, pszichológiája, informatikája. Bonyolultabb magyarázatok helyett egy viccet idéznék ide az átkosból: A tanácselnök (közjogi elődöm) bezárja az ünnepi ülést: – Elvtársak, most énekeljük el a Reál Madridot! – Az Internacionálét! – súgja neki rémülten a helyettese. – A francba! Ezt a két csapatot mindig összekeverem. – Révész Úr! Bármilyen szinten vannak összekeverhetetlen csapatok!

Tisztelettel:

Várnai László, Kiskunhalas polgármestere

 

Tisztelt Polgármester Úr!

Ha még egyszer meg kell járnom a Canossát, mert két kiskun helységnevet felcseréltem, hát legyen. Az írásomból (Gyilkosok vagyunk?, január 17.) mindenki számára egyértelműen kiderül, melyik polgármesterről van szó, hiszen az elítélő jelzők egy meghatározott és a cikkben megnevezett eseményhez kötődnek. Az Ön számára megnyugtató lehet, hogy a városi kisebbségi önkormányzat elnöke és az MSZP megyei elnöke is határozottan föllépett az Ön védelmében. A hibát az online kiadásban negyven perccel azután kijavítottuk, hogy Öntől telefonon elnézést kértem. Attól kezdve az idők végezetéig mindenki a helyes változatot találja meg a neten a röstelkedő nyilatkozatommal együtt. 
Még egyszer megkövetem!

Tisztelettel!

Révész Sándor