Közös szégyen
A politológusok következtetései érthetőek, talán van is bennük ráció, de az igazsághoz nem nagyon visz közelebb bármilyen értékelés is. És mi az igazság? Ami szerepel ugyan az értékelésekben, de nem kellően hangsúlyozva. Nevezetesen az, hogy a választásra jogosult polgárok 75 százaléka távol maradt az urnáktól. Ez a legkeményebb vélemény, amit ki kellene emelni, ugyanis a jelenlegi politikai csömör, ami a közélet iránt megmutatkozik, a demokráciára nézve a legnagyobb veszély. Sodródik az ország a kvázi egypárti demokrácia felé.
Korosztályom már túlélt egy olyan egypárti diktatúrát, ami a tömegek reménytelen fásultságát eredményezte. Bármelyik párt kétharmados többsége autokratizmusba torkollna. Ez ugyan még nem áll fenn, de a közéleti undor a politika irányába már kézzelfogható. Ilyen körülmények között egy 25 százalékos részvételt produkáló szavazás nem örömre, nem különböző (a részvételi ráta miatt nem megalapozott) általános következtetések levonására alkalmas, hanem szégyenre. És nekünk, választópolgároknak is szégyen, ha nem élünk választási jogunkkal, bárkire szavazunk is.
Kiszelly Zoltán politológus a Népszabadság január 13-i számában helyesen állapítja meg Nyusztay Máté értékelésében: A kevés szavazó a Jobbiknak kedvez. Nem lenne jó ránk nézve, ha a szélsőséges, radikális erők előretörését hozná a jelenlegi nehéz helyzet. Annak végkifejlete nem jósolható meg.
Ezeken az erőkön nem tud egyik jelenleg nagypárt néven aposztrofált tömörülés sem úrrá lenni. Ezen kell elgondolkodni a magyar politikai elitnek és a választóknak. Főleg azoknak, akik most nem mentek el szavazni. Mert a vizionált jövőkép olyan közös szégyenünk lesz jelenlegi gyermekeink, unokáink szemében, amire nincs feloldozás.
Tősér István, Miskolc