Ezt valószínűleg nem csak az ombudsman fogadta értetlenül. Hanem sokan azok közül, akik hasonlóképpen éreztek, amikor a sajtó a tavaly nyáron tragikus hirtelenséggel elhunyt kenus kórbonctani leletén csámcsogott. Az sem sokkal jobb, ha egy lezuhant mentőhelikopter orvosának kétségbeesett segélykérő hívásáról készült felvételt juttatnak el a médiumoknak.

Szivárog itt szinte minden. Az interneten bárki meghallgathatta például az UD Zrt. elleni titkos nyomozás hangfelvételeit. Ezek egy része igencsak alkalmas volt arra, hogy politikusokat és üzletembereket mocskoljon be. A kiszivárogtatás klasszikus esete pedig nem más, mint az őszödi beszéd. Miközben nehezen vitatható, hogy egy miniszterelnök e minőségében tett minden nyilatkozata közérdekű adat, Gyurcsány Ferenc zárt ajtók mögött elhangzott felszólalásának nyilvánosságra kerülése igencsak súlyos következményekkel járt. És persze kiszivárgott az ellenzék vezérének hasonlóképpen szűk körnek szánt szónoklata is, amelyben kormányra kerülése esetén megszorító intézkedéseket helyezett kilátásba.

Hiba volna persze, ha ezeket az ügyeket összemosnánk. Más ugyanis egy halott emlékét meggyalázni, s megint más, amikor egy politikusról derül ki, hogy nem mindig mond igazat. A sajtó felelőssége az efféle ügyekben mégis nehezen vitatható. Például a kegyeleti jogok lábbal tiprása bizonyosan elfogadhatatlan. De érdemes óvatosabban bánni az információkkal akkor is, ha "csupán" egy politikus tisztessége vagy szavahihetősége a tét.

Úgy tűnik azonban, hogy efféle önmérsékletre nem lehet számítani. Ami jó, mert jelzi, hogy az újságíró-társadalomban az öncenzúra ismeretlen fogalommá vált. És jó azért is, mert a sajtó - kvázi független hatalmi ágként - önálló ellenőrző szerepet tölt be. Életveszélyes viszont, ha az újságíró nem tiszteli a személyiségi jogokat, ha nem mérlegeli, hogy az egyoldalú tájékoztatásnak milyen végzetes következményei lehetnek.

Az is tény: az újságíró mindenáron információhoz akar jutni. A hírversenyt pedig az nyeri, aki az olvasók/hallgatók/nézők igényeit jobban kielégíti. A szakma azonban minálunk többnyire csak azt tudja meg, amit tudatni akarnak vele. A sajtómunkás hiába szeretné megkapni azt a hangfelvételt, amely egy ember utolsó perceit rögzíti, hiába küzd, hogy titkosszolgálati dokumentumok birtokába jusson, s hiába próbálkozik egy zárt ülés felvételének megszerzésével, ha nem akad a hatalomhoz közeli partnerre. Szivárogtatóra.

Mostanában egyre többször akad. Előbb-utóbb szinte minden kiszivárog. És mossa alá sokszor a személyiségi jogokat vagy az államérdeket. Ezekre akár egy újságíró is ügyelhetne, de ez elsősorban mégsem az ő dolga. Az információk felett inkább a köz szolgálatára szegődött apparátusnak kellene őrködnie.

Bármelyik politikai oldal van hatalmon, régen rossz - nekünk -, ha erről megfeledkezik.