Azt azonban mindenki tudja, hogy ezek is, azok is nyakig ülnek a bajban: Putyinékat - önbizalmukat, nagyralátó terveiket - egyformán sújtják a nyomott energiaárak és a rubel értékvesztése, a túloldalt meg a fémkohászat kvázi leállásából lett, szinte átfogó gazdasági válság.

Csak találgathat az ember: vajon mi van az ottani fejekben? Vajon nem azért nem sietős a válságrendezés az oroszoknak, mert abban reménykednek, hogy a tartós bizonytalanság tovább lendít az olajárakon? Vajon azért "vakerálnak" a pénztelen, Valutaalap-segélyen tengődő ukránok, mert újabb oroszellenes hangulathullámot remélnek generálni? Ki tudja. Annyi szintje és metszete van ennek a válságnak, hogy a kiigazodás még kormányzati apparátusok számára is reménytelen, nemhogy az átlagembernek.

De van egy olyan síkja a gázmizériának, amire kevesen figyelnek fel. Az tudniillik, hogy az orosz gáz kimaradásának áldozatai legelsősorban olyan szláv államok - Szlovákiát és Bulgáriát említeném első helyen, de az ív Szerbián át Boszniáig hajlik -, amelyek a szó történelmi értelmében mindig "Szentpétervárra" vetették támogatást kereső pillantásaikat. A "pánszláv gondolatnak" hovatovább másfél évszázados múltja van. Ma nyugtázhatjuk, hogy modern viszonyok közepette egy újabb "gondolat" hunyt ki.

Amit nem igazán értek. Idealista módon úgy képzelem el a világot, hogy a kormányrudaknál tervező típusú emberek ülnek, akik képesek végiggondolni tetteik következményeit. Azt például, hogy ha lehet, hagyományos jó barátokat ne veszítsenek el, hanem, ha lehet, újabbakat szerezzenek. Ehhez képest a moszkvaiak és a kijeviek elfelejtettek számolni. Olyan országokat tartanak szinte túszként fogva, amelyek hagyományos jó barátaik, s amelyekben - mint olvashatni - gyűlik az ellenszenv velük szemben. De ez a "szenv" nem valamilyen spirituális dolog, hanem politikai hajtóereje lehet jövőbeni magatartásformáknak. Szlovákia és Bulgária egyként tagja az Európai Uniónak; mindkettőnek befolyása van arra, hogy az unió milyen fokon "barátkozik" Oroszországgal és Ukrajnával. Ez különösen a nyugati orientációra berendezkedett, önnön politikai létét voltaképp az oroszellenességgel legitimáló ukrán vezetést érintheti, mely a jelek szerint inkább a távoli Amerikában, semmint a közeli EU-s szláv testvérországokban keres magának rokonszenvező partnert.

Akárhogyan is van, a kisebb szláv testvérek szenvedése iránti közöny gyorsan tetten érhető. Amiképpen a segítségnyújtásra való készség azok részéről, akik, mint a magyarok, nem szlávok, viszont vannak fölöslegeik. Ami, gondolom én, természetes dolog, pláne hogy az unió meghirdetette: az energiaproblémákat "szolidaritási alapon" kell és lehet megoldani.

Jaj, ez nagyon szép! Kis baj azonban van vele: minden európai gázvezeték kelet-nyugati irányú, észak-déli gyakorlatilag nincsen. Ha volna lengyel-szlovák-magyar-szerb vezeték, akkor az érintettek egy picit, de csak egy picit nyugodtabban aludhatnának.