Ha így megy tovább, rövidesen mi is. De legalábbis Brezsnyevet sírjuk vissza. Mert akkoriban legalább nem volt kérdés: történjen bármi, a gáznak jönnie kell - blokkon belülre és kívülre egyaránt.

Az orosz és ukrán szereplők a világpolitikai darab legújabb színrevitelekor a végsőkig elmentek a szerepértelmezésben. Másfél hete azt írtuk, hogy ezt a huzakodást addig lehet csinálni, amíg a német fogyasztó fázni nem kezd. Némi kiterjesztéssel: amíg egy EU-tagállamban ki nem hűlnek a radiátorok. Most már ez következik, miközben a színjáték csak nem akar befejeződni. Ebben a darabban pedig nincs több felvonás, ha tehát lesz, akkor az már másik darab. A gázcsatát múlt hét csütörtökön-pénteken lehetett volna befejezni viszonylag korrekten, amikor a megfelelően fontos emberek megegyeztek egymással arról, milyen feltételekkel jöhet a gáz.

Ami azóta folyik, az már nagyon gáz. Súlyos tekintélyvesztéssel jár az orosz, az ukrán és az uniós vezetők számára egyaránt. Gáz van, cső van, Európa fizet - és mégis cicáznak velünk. Az unió nagy embereit okkal kérdezhetjük: miért hagyják, hogy ezt megtegyék? Az orosz és ukrán vezetőktől pedig azt: miért teszik ezt velünk? Az ukránok ahelyett hogy a nagypolitika törzsasztalához kerülnének, mindinkább egy kényszerű, de megbízhatatlan partner szerepébe lavírozzák magukat, akinek egyre kevésbé hiszünk, viszont mind jobban fel vagyunk készülve arra, hogy nincs az a megállapodás, amelyről másnap ki ne derülne, miért nem lehet teljesíteni. Hiába mutogatnak ugyanakkor az ukránokra az oroszok, ebből a háborúból már ők sem jöhetnek ki jól.

Ahogy telnek a napok, úgy gyengül az a több évtizedes tapasztalaton alapuló meggyőződés, miszerint az oroszok minden körülmények között garantálják Európa gázellátását. Ha ebben
Európa nem hisz többé, az nagyon sokba kerülhet nekik és az ukránoknak is. Érdekükkel totálisan ellentétesen cselekvésre kényszeríthetik a lusta Európát, amely, ha teheti, legszívesebben csak heverészik az Ukrajnán át érkező orosz gáz adta melegben. Ez nélkülük valóban nehezen menne, de áldásos segítségükkel a végén még hajlandó lesz megizzadni a melegéért, és málenykij robotot vállalva kimegy fát vágni a kamrába.

Azaz tényleg és komolyan elkezdi függetleníteni magát a Gazprom csövétől. Rosszabb esetben csak a csalitosba vezető Nabuccóval, jobb esetben energiafelhasználása erőltetett ütemű átalakításával. Márpedig mindez a legkevésbé sem lehet az oroszok érdeke, akiknek a legkényelmesebb mégiscsak az, ha Európának adnak el minél több gázt a lehető legkisebb befektetéssel. Mint ahogy Ukrajnának sem mindegy, szavahihető országnak lehet-e tekinteni.

Az orosz-ukrán marakodást látva alighanem újra össze kellene hívni a Szovjetek Összoroszországi Kongresszusát. Ott egy ilyen problémát pillanatok alatt megoldottak volna. Ezeknél az uraknál még a bolsevikok is jobban tudták, mi az, hogy üzlet.