Michael Camdessus-nek hívták, és 1994 októberében járt itt.

Bokros Lajos akkor még a Budapest Bankot vezette. Békesi László volt a pénzügyminiszter, és épp arról vitatkozott a kormányfővel, hogy példának okáért az a költségvetési átalakítás, amelyet - többek közt - a Nemzetközi Valutaalap követel, egyáltalán nem akkora butaság. Camdessus egy olyan programról mondta, hogy meggyőző, amelyet az IMF sem tartott annak: azon ment a csetepaté a kabinet képviselői és a Valutaalap stábja között, hogy mekkora hiány engedhető meg. (Tessék találgatni, ki szavazott nagyobbra!)

Most azért bőven nem itt tartunk. Magyarország 2007-ben és 2008-ban is túlteljesítette a maga által kitűzött hiánycélt. Olyan költségvetést fogadott el, amely megfelel az IMF-nél vállaltaknak. (Még akkor is, ha van benne némi trükk: bár a 13. havi közalkalmazotti fizetés 2009-es eltörlését vállalta a kormány, nagy részét továbbra is fizeti, csak más néven. Ám ez így még belefér - az IMF vezetői között bőven akad egykori politikus.)

IMF-vezérigazgatók nem járnak sűrűn Magyarországra - Camdessus óta Dominique Strauss-Kahn az első. Az előzmények azt mutatják, hogy nem csupán a Citadella érdekli az ide látogató IMF-vezéreket. Ám ahogy Camdessus sem mondta azt, hogy a kormányzati programot ki kell dobni, úgy Strauss-Khantól sem lehetett azt várni, hogy azzal álljon ki a sajtótájékoztatón: hölgyeim és uraim, önöknél akkora a gáz (ukrán szállítások nélkül is), hogy azonnal pár száz milliárdot meg kell takarítaniuk, vagy adót kell emelniük.

Az IMF vezérigazgatója csak azt mondta el, amit eddig is tudtunk. A vártnál gyengébb lesz a világgazdaság helyzete, a receszsziós kilátások rosszabbak lesznek, az infláció viszont jobban eshet a vártnál. Ilyenkor pedig a kormányoknak - mindenütt és nálunk is - illik átgondolni, hogy nem kell-e változtatni terveiken, hiszen így csökkennek a bevételeik. A magyar kormány pedig közölte, hogy át fogja gondolni, és ha kell, változtat. Ez sem új: a miniszterelnök egy hónapja minden, a gazdasággal foglalkozó fórumon ezt hangsúlyozza.

A látogatás után néhány dolgot a korábbinál biztosabban tudhatunk. Elsősorban azt, hogy a piaci szereplők igazán kíváncsiak arra, mit tesz a kormány a megváltozott helyzetben, és érzékenyen reagálnak minden hírre. A kormánynak pedig részben
emiatt, részben pedig azért, mert egyre nyilvánvalóbb a helyzet romlása, gyorsan kell cselekednie. Végül pedig azt, hogy most már leginkább csak a tervek véglegesítése és a megfelelő időzítés van hátra.

Az a bejelentés ugyanis, hogy a kabinet most az IMF és/vagy az Európai Unió új gazdasági prognózisainak január végi megjelenésére vár saját előrejelzései módosításához, annyit jelent: most nem kell öt hónapot várnunk (és minisztert cserélnünk) egy új programhoz, mint tizenöt éve.