Az év első napjainak egyikén szemrehányó levelet kaptunk egy borsodi szervezettől (BCKSZ), hogy hangzatos nevünk (Szociális Charta) ellenére sem teszünk semmit azokért az emberekért, akik saját lakásukban fagytak halálra. A két ünnep között Szabolcsban egyetlen éjszaka öten, Ózdon és Kazincbarcikán hárman haltak fagyhalált kihűlés következtében - ezen a télen már 68-an veszítették életüket a rendkívül hideg miatt.

Azonnal megkerestük Szűcs Erika szociális és munkaügyi minisztert és a neki írt levelet elküldtük Simon Gábor államtitkárnak is, azonnali intézkedést kérve. Simon Gábor titkárságvezetője postafordultával arról tájékoztatott, hogy államtitkár úr levelünket megküldte az érintett főosztályoknak és más szervezeteknek és a megtett intézkedésekről levélben fognak tájékoztatni bennünket. Hozzáteszem levelünket a Szociális Charta nevében megküldtük az MTI-nek is, mert szerettük volna, ha a probléma minél előbb közérdeklődés homlokterébe kerül.

Ezért, vagy másért, de tény hogy másnap reggeltől számosan szólaltak meg az ügyben - ami nagyon jó. De még sokkal jobb lenne, ha a sok-sok okos szó és ötlet mellett a tett lenne a meghatározó. Minden elvesztegetett perc újabb emberéleteket veszélyeztet. Közvetlen védelmet ezeknek a kiszolgáltatott embertársainknak csak a helyi hatóságok tisztviselői tudnának nyújtani, akiknek ezekben a napokban fel kellene állni az íróasztalaik mellől és végig kellene látogatni falujuk, városuk, kerületük lakóit, hogy létük felől és szükségleteik felől érdeklődve, és ha szükséges, azonnal segítséget nyújtva a nélkülözőknek. A bekövetkezett tragédiák nagy nyilvánosság elé kerülése után minden egyes kihűléses haláleset a helyi képviselők és a hivatalok tisztviselőinek lelkén szárad. Ebben nem adhat felmentést még az sem, ha néha maga az érintett is felelős életvitelével a bekövetkező tragédiáért. De még csak nem is ez a jellemző.

Tudomásul kell venni, hogy a megélhetési költségek rohamos emelkedése mind több embert taszít olyan nyomorba, amely már nem teszi lehetővé a téli tüzelő beszerzését sem. Miközben a távfűtéshez kompenzációt nyújt az állam, a gázárat a rászorulók esetében szintén támogatja, de a hagyományos tüzelőberendezések használóinak senki nem ad segítséget a tüzelő beszerzéséhez. Ha volt is villany, amivel még melegíteni lehetne, azt sokszor pedig éppen a szegénység miatt a szolgáltató kikapcsolta.

A döbbenetes ebben az, hogy erre számítani lehetett. Kontinentális éghajlati viszonyaink között, ha változó erősséggel is, de minden évben megérkezik a tél. Az erre hivatott apparátusoknak külön intézkedési tervet kellene készíteni nemcsak az utak, járdák letakarítására, hanem a lakosság, az emberek életének, egészségének megóvására a téli hidegtől.

Még azt sem lehet mondani, hogy valaki nem szólt erről előre.

Czöndör Gyula,

a Szociális Charta titkára