A 20 órai kezdésre már fél nyolc előtt a helyszínre érkezik, hogy kényelmesen legyen ideje az előkészületekre (tájékozódás, ruhatár, WC, helykeresés…). Még nincsenek sokan, gondolja odaérkezésekor az előtérben, s nem is sejti, hogy már nincsenek sokan. A bejáratnál táskamotozásra van idő, de arra nincs, hogy tájékoztassák a legfontosabb változásról. A végeláthatatlan folyosón készségesen útbaigazítják, de nem hívják fel a figyelmét, amire kéne. Akkor sem gyanakszik, amikor fél 8-kor odabent felhangzik kedvenc száma, az „Ég és föld között”. Aztán jön a következő szám, meg még egy, s csak akkor fog gyanút, amikor a ruhatárakban sorra a „Megtelt” tábla fogadja. Hogyhogy? – kérdezi, mire közlik: hát már megy a műsor!

Berohan az arénába, ahol mindenki ott van, aki tudta, amit kell. Dühösen próbál tájékozódni a sötétben, egy teremőr a fülébe ordítja, merre induljon, de el nem kíséri. Botorkál lefelé a korlát nélküli, meredek lépcsőn, hogy aztán egy teljes sor felállításával lehuppanjon a helyére. Körülnézve egész csapatokat lát vaksin botladozni a terem különböző pontjain. Észleli ezt az énekesnő is, mert köszönti őket, és elnézést kér, hogy 800 jegyre rossz időpontot nyomtattak, s ezért lemaradtak a műsor első fél órájáról (ami a jegyárakat tekintve azért nem olyan bagatell!).
El is néznénk, ha ezután a várt gyönyörűség következne. Ám hiába énekli szépen a Vörös Rébéket, abból ezt halljuk: Vörös Rébék – bék/általment a – menta/Keskeny pallón – lón/s elrepült – pült.

Várjuk a hangmérnök közbelépését, de hiába. A kétórás műsor Az első villamos – mostól a Micimackó-kóig végig visszhangosan szólt – legalábbis a 116-os szektor F sorában.
Így lett Koncz Zsuzsa „Köszönet”- koncertjéből számomra „Csalódás”-koncert. Miért hagyták, hogy így legyen?!

Pillér Éva
Nagykanizsa