Poénvadásznak és dezorientálónak tartom Szalay Tamás Lajos december 22-i összeállítását, amelyben Gyurcsányt és Orbánt saját szavaival szembesíti. A politikusok alkalmi beszédei nem az örökkévalóságnak szólnak, akár másnap fölülírhatja kijelentéseiket valamilyen történés; nem ők mondtak feltétlenül butaságot, hanem a helyzet változott meg, amire esetleg megint reagálnak, netán ellentétesen azzal, mint amit korábban mondtak.
Rácz Péter

Már régen elegem van abból, hogy különböző (nem jobboldali) televíziók stúdiójukba hívnak és interjúvolnak olyan jelentéktelen, szélsőséges személyeket, akik éppen azzal válnak „ismert politikussá”, hogy mutogatják őket. Most a Népszabadság is beleesett ebbe a megbocsáthatatlan hibába. Karácsonyi számának 3. oldalán (Ellentámadás a Ferencvárosban, december 24.) három hasáb szélességben közölte annak a Polgár Tamás, alias Tomcatnek a fényképét, aki éppen az ilyen médiapublikációknak köszönhetően lett valaki. Ha ugyan az lett.
Alemán Mónika

A lap december 31-i számában megjelent azoknak a szerzőknek a névsora, akik publikáltak a Fórum rovatban, és a végén „boldog és termékeny új esztendőt” kívánt nekik a szerkesztő. Tudom, hogy a sajtólevelezők fontossága (a demokrácia reklámján kívül) annyi, mint tavalyi naptáron a légypiszok, de annyi megtiszteltetésnek örültünk volna, ha legalább egyetlen aranytollas levelezőtársunk (dr. Del Medico Imre) szerepelt volna a felsorolt nevek között, vagy bármelyik lapszámban egy „Boldog új évet”-el megemlékeztek volna rólunk. Amit – gondolom – kevesen mulasztottunk el megküldeni a szerkesztőségeknek.
Salga István

Előfizetésem 2004-es lemondása után esetenként ismét megveszem a Népszabadságot. Túl sok jót nem mondhatok, de a december 31-i számhoz és mellékletéhez őszintén gratulálok.
Kollár Imre