Gázvita - a huszonnegyedik óra
A helyzet súlyos. Miközben az uniós tagállamokban átlagosan 24 százalékot tesz ki a gázfogyasztás a teljes energiafelhasználásban, addig nálunk ez az arány 42 százalék. Csak Hollandiában magasabb, de Hollandia önellátó. Az importszükségleteket tekintve az EU átlagosan mintegy 40 százalékban függ Oroszországtól, a magyarországi arány ennek a duplája. Figyelembe véve a rohamosan csökkenő hazai kitermelést, nem túlzás kijelenteni, hogy a gáz tekintetében hazánk a leginkább kiszolgáltatott tagország az EU-ban. Magyarországon sajnos nem alakult ki erről elmélyült párbeszéd. A gázellátás kérdése csak akkor éri el az ingerküszöböt, ha már ég a ház, ha elzárják a gázcsapot. Jól jellemzik ezt Molnár Csaba miniszter megnyilvánulásai. A tárcavezető még a magyarországi szállítások leállítás előtt közvetlenül is "magánjogi vitának" minősítette az ügyet, s az Európai Uniótól várt megoldást. Ez a hozzáállás hűen tükrözi a Gyurcsány-kabinet koncepciótlanságát és sodródását, ami különösen azért káros, mert a közös uniós energiapolitika ma még meglehetősen ingatag lábakon áll. Az energiaellátással kapcsolatos főbb döntéseket továbbra is a tagállamok hozzák, háttérbe szorítva az egységes uniós fellépést. Ilyen körülmények között az ellátás biztosítása továbbra is elsősorban a magyar kormány felelőssége.
Mit kell tennünk ahhoz, hogy csökkentsük hazánk kiszolgáltatottságát? Elsősorban mihamarabb lépéseket kell tennünk az alternatív gázellátási útvonalak kiépítése érdekében. Ennek egyik legfontosabb eleme a Nabucco gázvezeték megépítése. A beruházás jelentőségét az adja, hogy összekötné a növekvő európai keresletet a Kaszpi-térség bőséges kínálatával. Ezzel tehát elősegítené a több lábon állást. Minden ellenkező híresztelés ellenére a közép-ázsiai régió jelentős készletekkel rendelkezik, amelyek túlnyomó része ma még vevőt keres. Ezeket a tartalékokat sokak állításával ellentétben sem Oroszország, sem Kína nem kötötte még le. A kormánynak a Nabucco ügyében tett vargabetűi sajnos könnyen elbizonytalaníthatják a befektetőket. Gyurcsány Ferenc vonatkozó álláspontja ugyanis gyakrabban változik, mint a négyes metró átadási időpontja. Hol álomnak nevezi a Nabuccót, hol pedig a kezdeményező szerepét eljátszva konferenciát szervez annak támogatására. Ami a kommunikációs manővereken túli tényeket illeti: a Gyurcsány-kabinet eddig egyedül a Nabucco riválisának számító Déli Áramlat vezetékről szóló szerződést írta alá. Az alternatív ellátási források között jelentős szerepet játszhat a mindinkább versenyképes cseppfolyós gáz (LNG) is. Ehhez azonban létre kell hozni az összeköttetést a majdani horvátországi LNG-terminál és a magyar gázhálózat között. Az alternatív szállítási útvonalak kiépítése mellett elengedhetetlen, hogy hazánk jó kapcsolatokat ápoljon Oroszországgal - a kölcsönösség elve alapján. Az állami tulajdonban lévő Gazprom ugyanis még jó ideig megkerülhetetlen szereplője lesz a hazai ellátásnak.
Másodsorban, meg kell erősíteni a szolidaritási mechanizmusokat a kelet-közép-európai országok között. Ebből a szempontból is sajnálatos, hogy az írországi népszavazás megakasztotta a Lisszaboni Szerződés elfogadását. Abban ugyanis benne van, hogy az energiaellátás terén fellépő komoly nehézségek esetén a tagállamoknak a szolidaritás szellemében kell eljárniuk. A térségbeli országok együttműködéséhez jó alapot nyújthat a Mol kezdeményezése. A magyar olajvállalat "NETS" elnevezésű terve keretében egyesítené a közép- és délkelet-európai gázhálózatokat. Ennek aktualitását az adja, hogy a volt szocialista országok ellátó hálózatai jelenleg csak kevés ponton érintkeznek egymással. Ezzel szemben Nyugat-Európában a gázvezetékek pókhálószerűen szelik át az országhatárokat. A 27 ezer kilométernyi gázvezeték öszszekapcsolása önmagában is növelné az új tagországok, így Magyarország alkuerejét s kibővítené a Nabucco lehetséges piacát, segítve annak mihamarabbi megvalósulását. Az energetikai összefogás új lendületet adhat a különböző okokból meggyengült közép-európai együttműködésnek is.
Végül, de nem utolsósorban, kulcsfontosságúnak tartjuk az energiahatékonyság javítását. A múlt rendszer örökségeként ránk maradt elavult épületek és a gázár-támogatási rendszer következetlensége miatt Magyarország pazarló módon használja fel a rendelkezésére álló gázt. A lakóépületek korszerűsítése különösen nagy lehetőségeket rejt magában. A nyílászárók cseréjével, korszerű hőszigeteléssel a háztartások energetikai kiadásai mérsékelhetők. Éppen ezért elengedhetetlen az energiahatékonysággal kapcsolatos támogatások jelentős kibővítése. A Nemzeti Energiatakarékossági Program tavaly e célra elkülönített hárommilliárd forintos kerete nem áll arányban a lehetséges megtakarítások mértékével. A lakosság beruházási hajlandóságát mindemellett a szükséges önrész magas szintje is rontja. Nem véletlen, hogy az elmúlt évben a kevés beérkezett pályázat miatt változtatni kellett a feltételeken.
A gázszállítások minapi leállása végérvényesen lépéskényszerbe hozta Magyarországot. Ma még választhatunk az egyoldalú kiszolgáltatottság és a nagyobb mozgástérrel járó több lábon állás között. A XX. század számtalan példát hoz rá, hogy az energiaforrásoktól való függőség előbb-utóbb gazdasági és politikai függőséget hoz magával. A gáznak való kitettség mérséklése ezért legitim nemzeti érdek s egyben a Fidesz egyik legfontosabb törekvése.
A szerző az Európai Parlament néppárti képviselője, az Ipar-, Kutatás- és Energiaügyi Bizottság tagja
