Közben egy ország azt találgatná, kik és miért ölték meg az igazgatót és az oktatót, s aligha kerültek volna ilyen gyorsan képbe azok a kollégáik, akiknek a gyilkosság napján mondtak fel, mivel gyanújuk szerint sikkasztottak az iskolától. A pártok, mint rendesen, egymásnak esnének, hogy ki mit nem tett és ki mit tenne, ha tehetné, hogy ami Csepelen történt, soha ne ismétlődhessen meg.

Nincsenek kétségeim afelől, hogy a csepeli kettős gyilkosság előbb vagy utóbb érvként szolgál majd pró és kontra egyaránt a pártharcokban. Még akkor is, ha most a csepeli ellenzék azt (és csak azt) tette, amit ilyenkor egy kulturált politikai erőnek tennie kell: részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak és az MSZP-nek. Pont. Még akkor is, ha a szocialistákat politikailag kínosan érintheti az ügy - hiszen egyik tagjuk megölte a másikat, feltehetően azért, mert az le akarta leplezni, hogy sikkasztott -, és ezért "felkértek mindenkit, hogy amíg az ügy részletei nem derülnek ki, tartózkodjanak minden találgatástól". Aki nem teszi, és párt- vagy politikai ügyet kreál a történtekből: lelketlen.

Kerpen Gábor akár találva is érezhetné magát. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke volt eddig az egyetlen, akinek nem tűnt fel, hogy Csepelen nem szokványos iskolai erőszak történt. Szerinte bármi is volt a gyilkosság motívuma, megint átszakadt egy - eddig Magyarországon szilárdnak tűnő - gát, embert öltek egy iskolában, ami újabb, nagyon komoly jelzés arra, hogy az oktatás és az oktatásban dolgozók társadalmi megbecsültségének javítása, védelme azonnali intézkedéseket követel. Ha nem egy politikai pályával is kacérkodó tanárember (gazdasági igazgatóhelyettes) és egy biztonsági őri feladatokat is ellátó segédoktató lenne a gyilkosság két gyanúsítottja, Kerpennek akár igaza is lehetne. Így viszont... Gusztus kérdése, hogy ilyenkor ki mit mond, ki mire használja fel vagy éppen ki a tragédia keltette médiaérdeklődést.

Senki ne gondolja, hogy az elkövetkező kampányokban nem hangzik majd el, hogy lám, ezek pár millióért ölik egymást. Abban is biztosak lehetünk, hogy "ezek" megadják majd a "méltó" választ a "lelketleneknek". A rendszerváltozás óta így megy ez. Az egyik oldal talál valami jogilag vagy csak morálisan elítélendőt a másik táborbéliek valamelyikénél, azonnal lecsap rá, és fennen hirdeti, hogy a másik tábor ilyen, olyan, amolyan - nem sorolom a jelzőket, mert 18 éven aluliak is olvashatják. Persze, alkalomadtán a másik fél hasonló színvonalon (avagy színvonaltalanul) vág majd vissza, s ez a visszavágás sem élességében, sem igazságtalanságában, de még csak gusztustalanságában sem marad el az ellentábor odavágásától. Megvan hozzá az ideológia: "...és amikor ti azt állítottátok rólunk, pedig..." Mint az oviban.

Közben alig kerül szóba, hogy ma már köztiszteletben álló, képzett, művelt, jó állással rendelkező közéleti emberek számára is konfliktuskezelési eszköz lett a gyilkosság. A csepeli magnófelvétel erről is beszél.