A szerző Izrael budapesti nagykövete

Gázai akciónk része ennek a nemzetközi terrorellenes összefogásnak. Ugyanúgy, mint London, Madrid és New York polgárainak, minden izraelinek is alapvető joga, hogy biztonságban éljen, anélkül hogy bármely pillanatban rakéta- vagy bombatámadás veszélyének legyen kitéve.

Tizenöt másodperc! Ennyi ideje van közel egymillió izraelinek attól kezdve, hogy a szirénák a Hamasz rakétatámadását jelzik. Akár otthon, az autóban, az utcán vagy a zuhanyzóban vannak, ennyi áll rendelkezésükre ahhoz, hogy feleségükkel és gyerekeikkel a legközelebbi búvóhelyre meneküljenek. Nyolc éve élnek így Szderót lakói, mindössze négy kilométerre Gázától. Önök hajlandók lennének-e így élni éjjel-nappal, nyolc éven keresztül, mint vadak a vadászpuska célkeresztjében?

Nem ellenségünk a palesztin nép. Ők a szomszédaink. Vágyunk az, hogy a megértés és remény hídjait építsük fel velük egy szebb jövő érdekében.

Az ellenségünk a Hamasz! Egy agreszszív iszlám terrorista szervezet, amely az iráni érdekszféra része. Szélsőséges vallási ideológiának hódolva, a Hamasz nem kompromisszumképes, ellenzi a két állam megoldást, s a korábban megkötött megállapodásokat sem tartja be. Célja nem a palesztin állam megteremtése, hanem saját nyilatkozatai szerint Izrael államának eltörlése és polgárainak meggyilkolása. Utasokkal tömött autóbuszokat robbantott fel Tel-Avivban, Haifán és Jeruzsálemben. Öngyilkos merénylőket küldött diszkókba fiatal izraeliek meggyilkolására. Hatalmas mészárlásokat vitt végbe éttermekben és kávézókban, ahol több száz izraeli halt meg. Önök hogyan viselkednének, ha egy agresszív, felfegyverkezett terrorszervezet gyilkosokat küldött volna szórakozóhelyeikre, bevásárlóközpontjaikba vagy vonatjaikra, hogy férfiakat, nőket és gyermekeket öljenek meg?

A Hamasz nemcsak Izrael, hanem minden mérsékelt palesztin ellensége. Nem teszi legitimmé uralmát az sem, hogy demokratikus választások útján jutottak hatalomra. Elég, ha Hitler hatalomra jutására gondolunk. Egy hatalom tevékenységét nem a megválasztása legitimizálja. 2007-ben a Hamasz követői politikai ellenfelük, Mahmud Abbasz híveit épületek tetejéről hajították le, s véres puccsal vették át a hatalmat Gázában. A mérsékelt palesztin vezetők jól tudják, milyen a Hamasz. Az Európai Unió is tudja, s szerepelteti is az ismert terrorszervezetek listáján.

2005 nyarán Izrael teljes mértékben kivonta állampolgárait és katonáit Gázából. Aki ma izraeli megszállásról beszél, sületlenségeket hord össze. A palesztin nép történelmi lehetőséget kapott, hogy Gázában gazdasági, nemzeti és kulturális csodát hozzon létre. Gáza a hatalmas nemzetközi segítségnek hála a mezőgazdaság és a high-tech paradicsomává válhatott volna. Ehelyett a Hamasz a terror és az elnyomás fészkévé alakította. Minden Izraellel megkötött tűzszünetet megszegett, fegyvereket és rakétákat csempészett át a sivatagot átszelő alagútrendszereken, és figyelmen kívül hagyta a gázai lakosság alapvető emberi szükségleteit. A Gázából való izraeli kivonulás fontos történelmi vizsga volt, amelyen a Hamasz megbukott.

Vannak, akik a világ minden bajáért automatikusan Izraelt okolják. Világnézetük mindössze két színből áll, s ebből Izrael a fekete. Morális torzulásról van itt szó, a média, a politika és az etika elferdítéséről, az antiszemitizmussal mérgezett lelkek munkálkodásáról. A napilapokban megjelent cikkek és karikatúrák egy része, főleg Nyugat-Európában, számunkra megdöbbentő. Szégyen, hogy 2009 Európájában még mindig ilyeneket írnak és jelentetnek meg. Azok, akik sosem tapasztalták meg, milyen egy bombatámadás, akiknek sohasem kellett átélniük, hogy gyermekeiket tizenöt másodperc alatt búvóhelyre kell menekíteniük, azt mondják ránk, hogy reakciónk "aránytalan". Mi lenne hát a megfelelő válasz arra, mikor lakóházakat céloznak meg gyilkos szándékkal? Vajon nekünk is 10 000 rakétával kellene reagálnunk?

A Hamasz szándékosan rejtőzik nők és gyermekek mögé, mecsetekbe és kórházakba, és így rángat bele minket a konfliktusba. Hatalmas etikai dilemma ez, és mi jobban kiálljuk a próbát, mint a világ bármely más katonai alakulata, mely könnyebb körülmények között harcolt.

Izrael minden megtesz, hogy humanitárius segélyt juttasson Gázába. Nyolcvan teherautónyi ételt és gyógyszert szállítunk át naponta a határon. Sok esetben a javakat nem gyűjtik be a másik oldalon, a segélyszervezetek legnagyobb bánatára.

Az izraeli légierő hihetetlen erőfeszítéseket tesz azért, hogy támadásai elkerüljék azokat a civileket, akiknek nincs közük a terrorhoz. A légierő értekezletei 80 százalékban arról szólnak, hogyan lehetne elérni a terrorista célpontokat anélkül, hogy civileknek bántódásuk essen. Izraeli repülőgépek szórólapokat dobnak le Gáza fölött, amelyek felhívják a lakosság figyelmét arra, hogy hagyják el a bombázandó területeket. Ismernek-e még egy légierőt, amely ilyen nehéz háborús helyzetben ugyanezt tenné? Embereink személyesen hívnak fel telefonon gázai lakosokat, és figyelmeztetik az ártatlan polgárokat, mi történik majd azzal az épülettel, ahol Hamasz-központ vagy rakétakilövő állás található.

Nem mindig járunk sikerrel. A Gázában meghalt civilek ügye minket is kétségbe ejt. Hibák viszont sajnos békeidőkben is előfordulnak, háborúban még inkább.

A Hamasz elleni küzdelmünk lényege, hogy az Izrael déli részén élő polgárainkat megvédjük, sőt ennél is többre törekszünk. Védelmezni próbáljuk a béke esélyét is, amit a Hamasz szüntelen makacssággal torpedóz meg. Célunk, hogy megmentsük a régiót az iráni szélsőség hegemóniájától. Ez a legitim nemzetközi harc része a terrorizmus a gyilkos szélsőségek ellen. A közel-keleti békét csak tárgyalások útján lehet elérni: a cél az, hogy egymás mellett éljen békében Izrael és a palesztin állam, melynek mérsékelt vezetői elismerik Izraelt.