Sztrájk, törvény, kötelesség
Amikor azonban egy mással vagy másként nem helyettesíthető dolog válik elérhetetlenné a sztrájk miatt, akkor a józan ész, de a törvény is másként látja a helyzetet. Egyes munkahelyek, illetve foglalkozások esetében az 1989. évi VII. törvény, azaz a sztrájktörvény megtiltja a sztrájkot: ilyen például az igazságszolgáltatás vagy a honvédség. Más esetekben a munkabeszüntetést az alábbi feltételhez köti: "Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértéke és feltételei a sztrájkot megelőző egyeztetés tárgyát képezik." (4.§, (2))
A jelenlegi gyakorlat szerint például a MÁV-nál sztrájkot hirdető szakszervezet akkor is elkezdheti akcióját, ha az előzetes egyeztetés az elégséges szolgáltatásról sikertelen volt, vagyis ha a közforgalmú tömegközlekedés teljesen megszűnik. Mivel a törvény a tömegközlekedést egy kalap alá veszi az áram, víz, gáz stb. szolgáltatásával, az utóbbi területeken a vasútnál bevezetett gyakorlat azzal a következménnyel járhat, hogy sztrájk idején teljes mértékben megszűnhet az áram-, a víz-, a gázszolgáltatás, s ezt a képtelen helyzetet a vasutassztrájkok eddigi példáiból ítélve a jogrendre felügyelő bíróságok nem is tartanák törvénytelennek!
Pedig, ha a sztrájktörvény idézett bekezdését újraolvassuk, világosan láthatjuk, hogy a sztrájkjog gyakorlásának elengedhetetlen feltétele az elégséges szolgáltatás teljesítése. Ha ez nem áll fenn, akkor sztrájk sem lehetséges, más szóval a sztrájk törvénybe ütközik. Azaz ilyenkor a bíróságnak a sztrájkot törvénytelennek kell nyilvánítania. A törvény rendelkezése szerint a sztrájkot megelőzően meg kell egyezni az elégséges szolgáltatás körülményeiről. A mai gyakorlat szerint, amennyiben nincs megegyezés, a sztrájkot meg lehet kezdeni. Ha azonban gondosan olvassuk a törvényhelyet, látjuk, hogy ezt nem engedi meg: a bekezdés első mondatában kimondott feltételt nem függeszti föl a második mondat, amely a szolgáltatás mértékének és feltételeinek megállapítási módját rögzíti. Ez a második mondat csak azt írja elő, hogyan lehet, illetve kell ahhoz a megegyezéshez eljutni, amely szükséges feltétele a sztrájkjog gyakorlásának.
Mivel viszont a nulla mértékű szolgáltatás semmiképpen sem minősülhet elégségesnek, ezért az illetékes bíróságnak joga van intézkednie. Amennyiben pedig nincsen megegyezés, akkor (és itt a törvényben valóban van egy komoly hiányosság) az érdekelt feleket kötelezni kellene, hogy bírósághoz (választott bírósághoz, közös megegyezéssel kijelölt közvetítőhöz) forduljanak, amely megállapíthatja az elégséges szolgáltatásnak a két fél által kötelezően elfogadandó mértékét.
Nyilvánvaló, hogy a két ellenérdekelt fél egymást sakkban tarthatja. A jelen gyakorlatban a munkavállalók azzal, hogy nulla szintű szolgáltatást nyújtanak, a sztrájktörvényben rögzített helyzetben pedig a munkaadók azzal, hogy akkor meg ők nem egyeznek meg a szolgáltatás mértékéről. A bíróság azonban kimondhatja, milyen mértékűnek kell lennie az elégséges szolgáltatásnak, amely döntés feltétele (lenne) a sztrájkjog gyakorlásának. A vasutassztrájk ügyében például a bíróság kimondhatná, hogy minden vasútvonalon a menetrendi közlekedésnek mondjuk a 20 százaléka az elégséges mérték, s akkor az utazni kívánók alkalmazkodhatnának az időben kihirdetett "csökkentett" menetrendhez.
Hankiss Elemér a napokban azt fejtegette, hogy dzsungeltársadalomban élünk, a vadon szabályai érvényesülnek mindennapi életünkben. Vele szemben érdekes módon épp az etológus Csányi Vilmos szokta mondani, hogy az emberi együttélés szabályai mennyire meghaladják az őserdőéit. Gyakran hivatkozott példája szerint, ha egy csapat csimpánzt bezsúfolnánk egy 7-es autóbuszba a csúcsforgalomban, azok rögvest verekedni kezdenének, mi meg milyen szépen elvagyunk egymással.
Nos, a jogrendnek és a bíróságoknak a dzsungel szabályait kellene felülírniuk: a megegyezés kötelességét kell megvalósítaniuk a két szemben álló fél számára, de - és főként - a szenvedő többség előnyére, amint azt a törvény is előírja.
A szerző egyetemi tanár
