Nyomáspróba

Két dolog érdekli most a világot: Gáza és a gáz. Gázában valódi háború folyik, a gázfronton csak hidegháború. Az orosz–ukrán küzdelemben vége a bemelegítésnek. Nem azért, mert Magyarország bejelentette, hogy diplomáciai offenzívába kezd a válság megoldása érdekében, mert ettõl aztán nem merevednek vigyázzba se Moszkvában, se Kijevben.

Ez egy olyan meccs, amelyik nem sípszóra indul, hanem durva csapelzárásra. Nem olyan tilitolira, mint ami eddig volt. Hétfõn elment a Gazprom-vezér Putyinhoz, és megkapta a menetparancsot. Ne mondjuk, hogy a helyzet nem javult, mert 2006 úgy kezdõdött, hogy rögtön durvábban elzárták a csapot, és már az elsõ naptól nem kaptunk elég gázt.
Az orosz–ukrán megbeszéléseken európai szemmel furcsán szokták elfoglalni a tárgyalási pozíciókat. Ahogy a régi (de nem történelmi tapasztalat nélküli) vicc a szovjet katonáról mondja: elõször lõ, aztán kérdez. Nekik elõbb a kölcsönös erõfitogtatás mellett a végsõkig össze kell veszniük ahhoz, hogy elkezdjenek kibékülni. Elõbbit megtörténtnek tekinthetjük, most már jöhetnek a tárgyalások.
Azt mindenesetre sikerült elérni az ügyben, hogy Európa orosz gázt szívó országai minden korábbinál jobban megrettenjenek a nagy gázhiánytól. Nem mondom, hogy nem ez lett volna az egyik cél. Minimum azt állíthatjuk, hogy mindez nem ellentétes a vitázók érdekeivel. Az oroszok végleg maguk mellé akarják állítani az érintett EU-államokat az Ukrajnát elkerülõ Déli áramlat vezeték megépítéséhez, az ukránok pedig megkerülhetetlenségüket igyekeznek bizonyítani a térség nagy politikai játszmáiban. Utóbbiaknak ehhez adhatott muníciót a Valutaalaptól kapott jókora mentõöv. Az IMF-et domináló Egyesült Államoknak nyilván nincs ellenére, hogy a gázfronton Ukrajna a korábbiaknál jobban megtáncoltatja az orosz medvét. A Valutaalapba szintén sok pénzt pumpáló európai államok viszont okkal mondhatják: ha már egyszer kisegítették az ukránokat, akkor azok igyekezzenek megállapodásra jutni az oroszokkal.
A nagypolitikai színjátékban most már tényleg minden adott a fináléhoz. A Gazprom is a végére ért az uniós roadshow-jának, ahol a szokásos rituálé részeként a németektõl is megkapta a menlevelet – csak tõlük a megegyezésre. Ha a két vitázó fél nem akarja megvárni a magyar diplomáciai offenzíva kiteljesedését, most már tényleg le kell ülniük érdemben tárgyalni.
Miért is ne tudna két állam megállapodni arról, hogy az egyik nem piaci áron ad gázt a másiknak, amelyik ennek fejében nem piaci tranzitdíjért átengedi a fûtõanyagot a területén a többi, igazán fontos vevõnek. Aztán töltenek egy vizespohár vodkát, és közösen elmerengenek arról, hogy ezek a nyugatiak mindent milyen komolyan tudnak venni. 
Pedig értjük mi a viccet, csak nem szeretjük – ha velünk szórakoznak.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.