Olyan érzésem van, hogy nem az Úr szavait tolmácsolta Székely János segédpüspök, amikor a Magyar Televízió által is közvetített éjféli szentmisén a követkőképpen szólt: A magyar karácsonyfa alól nemcsak átvitt értelemben hiányzik a gyermek. 2008-ban sajnos több roma származású gyermek született, mint magyar.

Köztudott, hogy a cigánykérdés (is) megosztja a társadalmat. Más alkalmakkor is, de kiváltképp a szeretet ünnepén egy katolikus pap szájából ilyen kijelentést hallani több mint felháborító. Ő tudhatná a legjobban, hogy a gyermek, legyen az roma vagy magyar, ugyanolyan érték. Prédikációjának e kitétele meglehetős b(o)átor-ságra vall. A szószékről igaz szónak kellene zengeni. A csupán érzelmi alapon tett megállapítás prédikálása fölött hiba átlépni. Hiba lenne részemről azt mondani, hogy sokan az egyházak pártos prédikációi miatt léptek ki a maguk nyájából. Ezt nem mérik a közvélemény-kutatók. Holott a Szentírás a nyáj gyarapítására buzdít. Az Isten mindenkit magához enged, ha tiszta, őszinte szívvel közelítünk hozzá. Tekintet nélkül származására, bőrszínére, ilyen-olyan identitására. Én, ha a szószékre kerülnék, valószínű ezt hirdetném.

Közérthetően.

Tősér István

Miskolc