A jószívű atya nem veszi a lelkére, hogy rideg anyagi korlátok miatt megfossza gyermekeit bizonytalan időre a számítógép örömeitől, és ezzel több számítógépre való értéktől fosztja meg őket. Jó esetben. Rossz esetben csődbe viszi a családját.

Az anyagi korlátok természete a család és az ország szintjén ugyanolyan. Minél kevésbé vesszük tudomásul a ridegségüket, annál ridegebbek lesznek. Minél jobban puhítjuk a költségvetési korlátot, az annál keményebb lesz. Kamatra kamat jön, romló hitelképességünkkel egyre magasabb kamatra egyre magasabb kamat, a döntési szabadságunk végletesen leszűkül, a távlatos, jövőbarát, előrelátó, vészelhárító döntések egyre kevésbé férnek bele.

A reklámszakembereknek az a dolguk, hogy falánk gyermekké tegyenek minket, a közélet szereplőinek meg az lenne, hogy segítsék a polgárokat felnőttként szembenézni a helyzetükkel. A közélet szereplőinek egy része ezt teszi, más része pedig azt, amit a reklámszakemberek. Ez a más rész dominált az elmúlt évtizedben. Az állam polgárai pedig ugyanúgy túlköltekeztek, ahogy azt az államuktól is megkövetelték, és ahogy azt a politikai versenyzők lehetségesnek hazudták. A konszolidált polgárok jelentős része az állami túlköltekezést ma is csak ott érzékeli, ahol az ellenkezője történik. A konszolidált és emberhez méltó élet lehetőségétől elsodródott százezrek vegetálásának nyomorúságos finanszírozása zaklatja fel őket. S nem az, hogy a vegetálásból kivezető, járható utak kiépítésére a túlköltésből sem futotta soha.

Az ünnepek alatt két súlyos közéleti szereplő szólt a polgárokhoz. Az egyik azt üzente nekik: maradj infantilis; a másik azt: válj méltóvá a felnőtt gondokhoz. "Tévedés azt hinni, hogy a pénzügyi egyensúly önmagában értéket jelent. Az csak egy szám. Önmagában semmi. Egy nagy nulla... Én egyébként a családok eladósodásából sem a felelőtlenség jelét olvasom ki, hanem azt, hogy a magyar emberek foggal-körömmel meg akarják őrizni mindazt, amit már elértek." Ezt olvastuk Orbán Viktor karácsonyi interjújában (Magyar Nemzet, 2008. december 24.). Sólyom Lászlótól pedig ezt hallottuk az új esztendő reggelén: "Elköltöttük a pénzünket, sőt jóval többet... A legfontosabb tehát a jövőre nézve saját erőforrásaink - pénz, idő, egészség - bölcsebb beosztása... mindig meg kell gondolni, mi az igazán fontos. Nagy fordulat lehet az életünkben, ha azt keressük, ami valódi szükségleteinket és boldogulásunkat szolgálja... A takarékosság is elsősorban felelősség, hiszen a felelőtlen költekezés ellentéte. De felelősek vagyunk nemcsak anyagi helyzetünkért, hanem emberségünk megőrzéséért is. ...nem lehetünk közömbösek mások sorsa iránt sem. Aki teheti, nyújtson segítséget azoknak, akik végképp támasz nélkül maradtak!"