A minap baleset ért a Mexikói út-Thököly út kereszteződésében. A hatóságok itt évekkel ezelőtt korlátozták a forgalmat, a Mexikói útról mindkét irányból csak jobbra, kis ívben lehet kanyarodni. Hogy a táblák jelzései nagyobb nyomatékot kapjanak, méretes vasbeton terelőkorlátokkal zárták le a többi haladási irányt. No de a honi kellőképpen találékony "úrvezető" előtt nincs olyan hosszú terelőkorlát, amit ne lehetne valahogyan megkerülni. Így legyen csúcsforgalom vagy kései óra, autók tucatjai szabályos - pontosabban szabálytalan - akadályversenyt rendezve kerülgetik a terelőkorlátot a KRESZ valamennyi rendelkezésének egyidejű megsértése mellett. Nem meglepő, de tény, hogy akadályversenyzőink között meglehetősen felülreprezentáltak a városi terepjárók és más, hasonló kategóriájú járművek büszke tulajdonosai. Sokukat mintha a hajviseletük is (nem viselnek hajat) erre predesztinálná. Az én "versenyzőm" is az akadályokat kerülgetve mászott belém. Amint kiszálltam az autóból, ő elébb egy félreérthetetlen kézmozdulattal értésemre adta a köztünk lévő osztálykülönbséget, rükvercbe kapcsolt, majd engem kikerülve irány az ismeretlen. Éppen csak kezdtek jelentkezni az ilyenkor szokásos gutaütés első tünetei, amikor látom, hogy ötven méterrel odébb két derék rendőr, aki szemtanúja volt az eseménynek, kis baráti eszmecserére invitálta a leleményes, ámde ezúttal peches úrvezetőt.

Jogos és megérdemelt kárörömöm sajnos nem tarthatott soká. Az éber rendőr ugyanis rutinosan elmagyarázta, hogy itten mostan két dolog lehetséges. Az "úriember" elismeri, hogy ő okozta a balesetet (naná, majd én), kitöltjük a kárbejelentőt, és megy mindenki Isten hírével. De rögvest ismertette az alternatívát is: ha én ragaszkodnék a rendőri intézkedéshez, akkor nincs baleseti kárbejelentő, a biztosító nem fizet a rendőrségi ügy lezárultáig, és nekem hónapokig törött marad az autóm. Az eljárásban a gyérhajút jó esetben megbüntetik 30 ezer forintra, amit kifizet a mellényzsebéből - érvelt egy élet bölcsességével a rend fiatal őre. Hatásos és logikus érvek, jelen konstellációban még igazak is. Sajnos. Így nem meglepő, hogy magam is az előbbi megoldást választottam. A biztosítónál megerősítették: ha "rendőri intézkedés" történik, akkor nincs szemle, nincs kárbecslés, nincs pénz, nincs javítás és nincs kocsi. Csak roncsautó. Így hát "közös érdekünk", hogy újdonat ismerősöm - és mentális klónjai - továbbra is részesei maradjanak a közúti közlekedésnek, veszélyeztetve testi és lelki épségünket.

A jog szelleme tehát egyértelmű, nyilván tükrözi is a jogalkotó szándékát. Legyen átkozott a vétlen! Ha meg nem tetszik neki, akkor eztán majd legfeljebb ő is beretváltan hordja a haját, vastag aranyláncot akaszt a nyakába és míves távol-keleti ábrákkal díszíti némiképp túltáplált, ámde szoláriumozott testét. Meg persze szakmát vált, felhagy a munkával, és így rövidesen ő is terepjáróban ülve kerülgetheti az akadályokat. Meg persze a jogszabályokat.

Sebes Andor, Budapest