Az orosz-ukrán gázszállítási vitán nincs mit megérteni, mert az nem önmagáról szól, csak abban testesül meg. Ahogyan egy valamirevaló valóságshow-nak, ennek is megvan a maga forgatókönyve. Adott egy szerződés, amely nyilvánvalóan nincs betartva. Azt, hogy ez így lesz, a felek már akkor tudták, amikor aláírták. A skandalum természetesen nem nyáron derül ki, mert fürdőgatyában nehéz fűtésgondokkal ijesztgetni az uniós politikusokat. Ahogy azonban jön a tél, kezdődik a műsor. A vacogó Európa azt látja, hogy a két fél bekeményít, nyitja, zárja a csapokat. Az unió kezd aggódni, a magyar szakminiszter megteszi, amit tehet: a siófoki diszpécserközpontban szemrevételezi a nyomást. Az oroszok és ukránok közben a nagy durvulások mellett csak összetákolnak egy, a korábbiakhoz hasonlóan gyenge lábakon álló egyezséget, amellyel viszont egyszerre igyekeznek bizonyítani odahaza a keménységüket, külföldön pedig a kompromisszumkészségüket. Egy a lényeg: ebben a politikai társasjátékban még azelőtt célba kell érni, hogy Európában elkezdenének fázni a gázvita miatt. Mert ha a német fogyasztónak le kellene tekernie a termosztátot, akkor azonnal vége lenne a bábszínháznak. A gáz és olaj ugyanis a legalapvetőbb fundamentuma az EU és Oroszország kapcsolatrendszerének. Ez olyan üzlet, amelyet eddig a legvadabb politikai vihar vagy szembenállás sem kezdett ki. Gyakran emlegetjük Európa (és benne az átlagnál jobban Magyarország) olaj- és gázfüggőségét Oroszországtól, arról viszont ritkán esik szó, hogy az oroszok legalább annyira függnek a mi vásárlásainktól. Egymásra vagyunk utalva. A függőségi helyzet oldásáról épp ezért mindkét fél hangosabban beszél, mint amilyen igyekezettel cselekszik. Jelenleg ugyanis a legolcsóbb és legkockázatmentesebb az oroszok számára az, ha nekünk adják el a gázukat, nekünk meg az, ha tőlük vesszük. Mindkét félnek bizonytalan kimenetelű, de bizonyosan költséges akció a másiktól való elszakadás.

Hiába vagyunk tehát egymás foglyai, ez a rabság valójában elég kényelmes ahhoz, hogy senki ne igyekezzen fejvesztve megszabadulni tőle. Ezért korlátozottak a vezetéken ülő ukránok börtönőri lehetőségei - akkor is, ha vadul csörgetik a kulcsokat. Mert azért van az a pillanat, amikor már az unió is lerúgja a lakatot. Addig viszont mehet a hideg idegjáték a hidegben.

Egyszerűen megérthető összefüggések ezek mindaddig, amíg a szereplők nem lépnek át egy másik darabba. Baj akkor van, ha Bea asszony tényleg elválik. Mindent egybevetve azonban ma még úgy látszik, jobb ma egy Győzike, mint holnap egy Nabucco.