És a végkielégítés! A közalkalmazotti és a munkavállalói státusú művésznek először három év elteltével járhat, egyhavi átlagkeresetnyi összeg. Húsz év, egy fél életpálya után már van háromhavi különbség. Kérdés: a közszféra kultúrmunkásainak juttatását a versenyszféra minimálstandardjaihoz kívánják-e igazítani? Ahhoz a szinthez, amit a legrosszabb helyzetben lévő munkaadótól is elvár a jog.

Amíg a társaságként működő színháznál a végkielégítést korlátlanul felemelhetik, addig a közszolgálatban a színésznek ennyi jár, és nem több. És szemben a munka törvénykönyvével a Kjt. nem fizeti a művész "lelépti" díját, ha neki róható fel az eltávolítása. Ideje leszámolni azzal a dogmával, hogy túlfizetett, a jog által dédelgetett emberek a közszolgálat dolgozói.

Hatékonyabban gazdálkodnak, és több lesz a szponzor - szól a másik érv. Ha nincs valódi felelősség, állhatnak bármilyen jogviszonyban. A döntéshozók vizsgálták-e, hogy a köztulajdonban működő, költségvetési támogatás híján összeomló pszeudotársaságok a versenyszféra munkajoga mellett mennyivel hatékonyabbak, mint egy kötöttebb pénzügyi kondíciók között működő költségvetési szerv? Különösen úgy, hogy a közszolgálati színház vezetőivel menedzserszerződés is köthető, azokkal, akiknek kötelessége úgy ügyelni a közpénzre, mint ügyvezetőnek a magántulajdonra. Mert éppen a köz művelőit és más szolgálóit kellene - amennyire ésszerűen lehet - mentesíteni a versenyszféra kockázatától. Gazdasági igazgató és énekkari tag - nem egy szólam.

Éppen a minap fogadták el az előadó-művészeti törvényt, amely szektorsemleges karakterével megszünteti az indokolatlan különbségeket. Ne lehessen például kapun belüli munkanélküliség - a köz- és magánszínházból egyaránt elküldhető lesz, akinek előadásszáma jelentősen csökken. És mentsenek meg bennünket, nézőket a szponzorfüggő, bevételorientált színháztól. A Madách lehetne musicalszínház, az ifjabb olvasók el sem hinnék, hogy két-három évtizede ott láttam a Hamletet, a Régimódi történetet vagy a Doktor urat.

Emlegették a nyilatkozók, hogy az átalakítással majd a "felesleget" könnyebb lesz elküldeni. Egyről mintha megfeledkeztek volna: a jog szerint mielőtt átalakulna a társulat, mindenkinek fel kell kínálni a továbbfoglalkoztatást. Ha a többség átmegy, és még mindig sokan lesznek, akkor viszont a színház már tényleg saját hatáskörben dönthet az elbocsátásokról. Nem kell ehhez a fenntartó önkormányzat létszámleépítő határozata. Milyen kínos lenne utána beülni a városatyáknak a következő premierre. Merthogy színház az egész...

Dr. Horváth István, jogász