Dr. Herendi Károly bankokat ledorongoló olvasói levele (Kiemelt ügy, 2008. november 29.) igényel némi kiegészítést. Anélkül hogy a néven nevezett Provident hívatlan prókátorául szegődnék, azt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a hatályos THM-szabályozás abból a klasszikus kölcsönmetódusból indul ki, hogy a hitelt egy éven túl és/vagy havi törlesztéssel veszik fel. Ha a futamidő ennél rövidebb és/vagy a törlesztés sűrűbb a havinál (mint a Provident esetében), a képlet sajátságosan felfelé torzítja a kamatot,
vagyis a tényleges THM bőven 100 százalék alatt van. Az összes költséget pedig gyarapítja a rövid hitelbírálat, valamint a személyes kézbesítés. Mindennek ára van. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kamatplafon ötlete eleve elvetendő, Európa országai megosztottak ennek megítélésében, némelyekben van ilyen szabály, másutt nincs.

Bak Mihály, Budapest

A Mondom írül - de minek? (2008. december 1.) című, kissé szkeptikus hangvételű cikkük olvastán egyik szemem sírt, a másik nevetett. Nevetésem oka az volt, hogy egy fontos magyar lap hírt adott nyelvünk virágzásáról, használatáról az Európai Unió intézményeinél. Síró szememet már meg is töröltem, most már az is nevet, hisz arra gondolok, hogy Írországban ma már ötvenezer gyermek végzi ír nyelven az iskoláit. Ők nyelvünk és kultúránk jövendő nemzedéke, akik megérdemlik, hogy anyanyelvükön, Európa egyik legrégebbi irodalmi nyelvén tájékozódhassanak uniónk közös dolgairól. Ennek költsége egyébként az egyes EU-állampolgárra vetítve pusztán évi egy eurócent. Biztos vagyok benne, hogy ennyit magyar barátaim sem sajnálnak áldozni a nyelvi egyenjogúság kiteljesedéséért.

Dr. Seán Ó Riain, Brüsszel

Az Országos Levéltár főigazgatója (is) fontosnak tartaná, hogy az egykori ügynöklisták - a közélet tisztasága és a történelmi múlt feltárása miatt - végre nyilvánosságra kerüljenek. Ezzel kapcsolatban meglepő kijelentést tett Boross Péter volt miniszterelnök, aki szerint a közvélekedés nem ítéli el, hanem együttérzését (!?) fejezi ki az egykori ügynökökkel. Már elnézést kérek, de én egyáltalán nem érzek együtt a volt ügynökökkel. Különösen azokkal nem, akik miatt becsületes embereket politikai okokból meghurcoltak, esetleg börtönbe zártak, vagy halálra ítéltek. Kérem az MDF képviselőjét, hogy jelölje meg forrását annak a felmérésnek, amely szerint az emberek szimpatizálnak a volt besúgókkal. Megkérném arra is, hogy tájékoztassa választóit: kijelentését a pártja nevében tette, vagy saját
vélemény.

Kovács Mátyás, Mezőkövesd

A 2008. december 13-i Hétvége mellékletben Bőhm Ágnes hosszabb írásban foglalkozott a budapesti pszichoanalitikus iskola megteremtőjének, az 1933-ban elhunyt Ferenczi Sándornak a munkásságával (Ferenczi hazatérése). Az utókor megbecsülését jelenti, hogy szülővárosában, Miskolcon, a közelmúltban nemzetközi konferenciát tartottak Ferenczi munkásságáról. Elszomorító azonban, hogy a világhírű tudósnak a Farkasréti zsidó temetőben található sírja elhanyagolt állapotban van, és a sírkő is megroggyant. Ferenczi Sándor többet érdemelne!

Kovács Gábor, Budapest

"Minden háziállat - így a galambok is - veszélyesek mindazokra, akiknek az immunrendszere nem működik tökéletesen" - írja dr. Rózsa András a Pellengéren című olvasói levelében. A pesti galambok (amelyek többsége nem is galamb, hanem balkáni gerle) nem háziállatok. Hogy egyes öreg nénikék (továbbá megdöbbentő módon egyik "zöld" tévéműsorunk főcímében egy félrevezetett kislány) kenyérmorzsát szórnak nekik, az nem teszi őket háziállatokká. A pesti galamb vadon élő állat - amely más városok galambjaihoz hasonlóan - a számára kellemes körülmények között mérhetetlenül elszaporodott, ezért óriási károkat okoz. Ezek nem merülnek ki az egészségügyi károkban, hanem az épületek súlyos rongálására is kiterjednek. A galamb ürüléke és a lakásokba is bejutó élősködő atkája pedig számos olyan betegséget terjeszt, amely az egészséges immunrendszerű emberre is súlyos veszélyt jelent.

Válas György, Budapest