A legegyszerűbben a "népi" módszerrel lehet számolni, vagyis a tényleges pénzbevételek és kiadások alapján, más módszer torzítana az elvonások sokfélesége miatt. Bevétel mindaz, amit vállalkozásom folytán ténylegesen kézhez (bankhoz) kapok, bruttóban, áfástul, mindenestül, és kiadás mindaz, amit ténylegesen kifizetek, de adók, "adók módjára behajthatók" és egyéb, államilag előírt kötelezettségek nélkül. A kérdés az, a kettő különbözetéből mennyi marad.

Két dolgot tisztázni kell. A munkáltatónak "bérköltsége" van. Ennek egy részét a dolgozó kapja nettó bérként (ez "kiadás"), a többit be kell fizetni a tb-hez, az államhoz, ez "elvonás". A munkáltató fizet mindent, függetlenül attól, hogy a jogszabályok ezt milyen látszólagos megosztással kendőzik el. A kötelező "öngondoskodást" is az elvonások között kell kimutatnom, hisz - ha nem önkéntes döntés eredménye - sérül a tulajdonom feletti rendelkezési jogom.

A fenti egyszerű módszerrel a következő lélegzetelállító eredményt kaptam. Vállalkozásom eredményének 69,7 százalékát kell adók, járulékok, kötelező hozzájárulások és más hasonlók formájában kifizetnem. És ez még csak a vállalkozásszintű elvonás. Ha a befektetés hasznát (?) is látni akarom (mint pl. a bankbetét után a kamatot), akkor a maradék után is felmerülnek kötelezettségek (25 százalék osztalékadó, 14 százalék eho stb.). Ha ezeket is levonom, akkor a teljes elvonás 81,5 százalék...

A Laffer-féle közgazdasági tétel szerint az állam 100 százalékos elvonás mellett ugyanannyi bevételhez jut, mint 0 százalékosnál: semennyihez, mert senkinek nem éri meg bármit is tenni. Ezek persze elméleti lehetőségek. Ám Laffer szerint 80 százalékos szint mellett is nagyjából annyit tud beszedni az állam, mint 20 százalékos mellett. Csakhogy a 20 százalékos szint mellett a gazdaság dinamikusan pezseg, a 80 százalékos szint mellett meg döglődik, magas munkanélküliséggel, sok adócsalóval, bűnelkövetővel, korrupcióval stb.

A hazai közgazdász-társadalom jókat vitatkozik azon, jelentene-e bevételnövekedést az adócsökkentés. Fordítsuk meg: a 70-80 százalékos elvonás okoz-e az államnak veszteséget? Nyilvánvalóan! Nincs versenyképesség, növekedés, beruházás, munkahely. Nincs fejlődés, csak vergődés...

Az ellenőrzési jogosítványokkal rendelkező szervezetek - fogyasztóvédelem, APEH, különböző "nemzeti hatóságok" stb. - munkatársainak jutalma lényegében az "eredményességi" mutatóktól függ. A kiszabott szankcióktól, miközben "eredményesség" hajszolásából fakadó óhatatlan tévedésekért és túlkapásokért senki nem visel személyes felelősséget. Ha kínkeservesen, óriási adószakértői és ügyvédi költség mellett sikerül a hivatal munkatársát a tévedéséről meggyőzni, jó esetben annyit mond: "bocsi, emberek vagyunk". De ha nem áll rendelkezésre adószakértő, ügyvéd, pénz, paripa, fegyver, akkor hiába minden, a szankció embertelen.

A gazdaság jogi szabályozása áttekinthetetlen, irtózatos terjedelme folytán megismerhetetlen, maradéktalan betartása nem lehetséges. A sok-sok apró, zömében lényegtelen, de jócskán felnagyított jogsértés "igazolja" az ellenőrző szervezetek fontosságát. Az ellenőrző szervezetek társadalmi megítélése már most is katasztrofális.

Az anekdota szerint Weiss Manfréd azért nem készítetett gyárai köré kerítést, mert kiszámolta, hogy jóval többe kerülne, mint amennyit 20 év alatt el bírnak lopni. Mi adminisztratív kerítésre költjük a GDP több mint 6,8 százalékát. Az uniónak van olyan tagországa, ahol ez a mutató 0,9 százalék. De ott nem tekintik a vállalkozókat eredendően bűnözőnek, és nem kényszerítik be a mértéktelen elvonással a szürkezónába. Az Ecostat szerint Magyarországon a mikrovállalkozások átlagos üzemi eredménye alig több 3 százaléknál. Esetemben ennek 82 százalékát viszi el az állam.

Szerintem egyszerű a recept: alapos hatásvizsgálat minden jogalkotási döntés előtt. Erőltetett gazdasági dereguláció, ahol minden egyes előírásrészlet esetében költség/haszon elemzése dönt a hatályban maradásról. A kárt okozó ellenőrök szigorú és személyes felelősséggel terhelt számonkérése, az ellenőrző szervek létszámának a tényleges szükséglethez való csökkentése. És persze jóval alacsonyabb elvonás, hogy pezsegjen a gazdaság, és ne legyen kényszer a szürkeség.

A szerző vállalkozó