Tisztességes értékbecsléssel és a hitelképesség alapos vizsgálatával ebben a rendszerben sem juthatna hozzá a támogatáshoz olyan család, amelynek nincs elég jövedelme, hogy az önrészre felveendő hitelt törleszteni tudja.

Azt gondolná az ember - nyilván a kormányzat is ezt gondolta, amikor a szabályokat meghatározta -, hogy a bankok belső érdekeltségi rendszere kizárja a csalásokat. Vagyis: önrészre sem kaphat hitelt olyan ember, akiről tudni lehet, hogy nem tudja majd törleszteni a részleteket. Elvileg az sem fordulhatna elő, hogy a banki értékbecslő a tényleges érték sokszorosára értékeljen egy ingatlant. Elvileg. 2008 elejéig a közpénzt folyósító államnak nem is volt olyan szervezete, amely egyáltalán felülbírálhatta volna a bankok és a támogatott ügyfelek közti szerződéseket. A Magyar Államkincstárnak joga most már van, kapacitásából azonban csak a szerződések tíz százalékának ellenőrzésére telik.

Miért tűrik meg a bankok, hogy az alkalmazottaik vagy a nekik dolgozó független értékbecslők csalhassanak? Valószínűleg azért, mert maguk a bankok akkor sem veszítenek, ha a helyzetet kihasználó csalók sok pénzt keresnek azzal, hogy lenyúlják a rászorulók elől a szocpoltámogatás nagyját. Ehhez szükség van egy sokgyermekes családra, majd mondjuk ötmillióért eladni neki valahol egy egymilliót érő házat. Fölvetetni e hitelképtelen emberekkel az önrész összegét, néhány százezer forintot, eladósítani őket. Amikor pedig nem tudják fizetni a részletet, a csekély hitel miatt is az egész házat el lehet árverezni a fejük fölül - az állami segítség beléveszett összegével együtt. Persze, akkor már nem 4-5 millióért adnak túl rajta, hanem gyakran - a független bírósági végrehajtók közreműködésével - csak a kikiáltási ár feléért. Esetleg éppen azokhoz a csalókhoz kerül vissza, akiktől megvették. A bank a pénzénél marad, mert az önrészre felvett hitel összege még így is kitelik a befolyó összegből, a pénzintézetek pedig a támogatás közvetítéséért is jelentős költségtérítést kapnak az államtól.

Lebukás, nyomozás, büntetőper csak akkor lehetséges, ha valaki feljelentést tesz. Mivel ebben senki nem érdekelt, nincs semmiféle visszatartó erő. Nem az hát a baj, amit gyakran mondanak mostanában, hogy a magyar állam túl sok pénzt költ szociális támogatásra, hanem az, hogy a támogatás nem éri el a célját: a milliárdok elfolynak, de a társadalmi problémák még csak nem is enyhülnek.