Egy vérfürdőről
Nem túl sokat időznék azon, hogy milyen fokon volt "elrettentően aránytalan" az izraeli hadigépezet Gázára mért bosszúcsapása, ez tudniillik a halottak számát tekintve túlságosan is nyilvánvaló. Inkább néhány ominózus körülményre hívnám fel a figyelmet.
1. Az izraeli választások reménybeli győztesei - Livni asszony a ma kormányon levő Kadima, illetve Benjamin Netanjahu, az ellenzékben levő Likud képviseletében - már hónapokkal ezelőtt megfogadták, ha hatalomra jutnak, "megdöntik" a Hamaszt. Ilyenformán az én szememben kevés hitele van azoknak a bizonykodásoknak, hogy a Gázát sújtó légitámadások csak a "rakétázástól" akarják elvenni a Hamasz kedvét. 2. Nem csak Izrael érdekelt abban, hogy a Hamasz megsemmisüljön, és a mérsékelt Abbasz elnök (újból) kiterjeszthesse az általa vezetett Palesztin Hatóság hatalmát a Gázai övezetre, hanem az egész arab világ mérsékelt fele, az élen természetesen az amerikai szövetségesnek számító Egyiptommal. Tessék csak arra is figyelni, hogy Gázának, a világ legsűrűbben lakott miniállamának teljes gazdasági blokádját nemcsak Izrael, hanem a területtel délről határos Egyiptom is megvalósítja. 3. Az arab világban Barack Obamának, a megválasztott elnöknek olyan híre van, hogy Bushnál lényegesen több rokonszenvet táplál a palesztin ügy iránt. De ettől Abbasz, Egyiptom és a Hamasz homlokegyenest ellentétes fejleményeket remél. Az előbbiek azt szeretnék, hogy a Hamaszt rábírják az Abbasz-fensőbbség elismerésébe, utóbbi, mármint a Hamasz azt, hogy az amerikaiak számukra kedvezőbb tűzszüneti feltételeket csikarjanak ki Izraeltől. Mindenekelőtt és -fölött Gáza blokádjának a lazítását.
Átmeneti időszak van - amennyiben Izrael még nem választott, Amerikában Obama még nem elnök -, és ez kedvez a pozícióharcoknak. Izrael kegyetlen megtorló hadjárata és a Hamasz önként vállalt mártíromsága nem stratégia, hanem eszköz. Minél keményebb a mai izraeli kormány a Hamasszal szemben, annál jobbak Livni asszony és a Kadima választási esélyei minél hajthatatlanabbnak mutatja magát a Hamasz, annál több ütőkártyát vél a kezében tartani az Obama-korszakra. Csak hogy kihagyhatatlan legyen minden alkuból. És ez, ha valószerűtlenül hangzik is, egyáltalán nem merő ostobaság, mert Obama Amerikájának a Bush-korszak tespedtsége után tényleg valami újjal kell kísérleteznie a térségben, és ennek sajnos az elpusztíthatatlan és ugyanilyen fokon legitim iszlamista szervezetek - a tálibok, a Hezbollah, a Hamasz - valamilyen fokú integrálását kell előtételeznie.
Csak Izrael ne higgye, hogy nyers erőszakkal szabadulni tud a Hamasztól. Ezt a szervezetet maguknak a palesztinoknak kéne "kiszavazniuk" saját soraikból, de ez nem fog holnap megtörténni. Az iszlám világnak ebben a részében a radikális fanatikusoknak azért van komoly reputációjuk, mert tudnivaló róluk, hogy ellentétben a mérsékelt, Nyugat-barát stb. kormányzati erőkkel - Egyiptomtól Pakisztánig - nem korruptak. Legalább azok nem. Nagy szó.