Ugyanez a két típus a polgármestereknél is megfigyelhető. Az egyik siránkozik, s az államot okolja, amiért egyre kevesebb pénz érkezik a kasszába. Nem fejleszt, mert nincs miből. Bele se fog semmibe, úgyse tudja befejezni. Nem pályázik, elkönyveli előre, hogy úgyse nyer, mert nincs meg a szükséges önerő. Tudja: ha csőd közelébe kerül a faluja, városa, úgyis kisegíti az állam, települést még nem számoltak föl nálunk soha, az elmaradt számlákat pedig majd kiegyenlíti a csődbiztos. A másik vezetői alkat nem ezt az utat választja. Az ivádi polgármester például árverési akciókon szerzett pénzt a játszótér építéséhez, máshol egyforintos telkekkel próbáltak fiatalokat a településre csábítani. Van ahol a biotermelésben, és akad, ahol megújuló energiákkal működő erőművekben találták meg a jövőt.

Olykor egy-egy emberen is múlhat egy városrész jó közérzete. Szolnokon a Zagyva-part évek óta elhanyagolt, fákat ide nem ültet senki. Az ártér nem arra szolgál, hogy szép látványt nyújtson, elég, ha árvízkor védi az itt élőket. Amikor valaki kitalálta, hogy fákat telepít ide, amelyek ősszel különféle színekben pompáznak meg örökzöldeket téli színfoltnak, sokan csak legyintettek. Emberünk aztán engedélyeket szerzett, meg támogatókat, cégeket keresett fel, amelyek az ültetéshez eszközöket adtak, s került olyan is, aki a facsemetéket megvette. Igaz, kevesen, de egyik reggel hatan-nyolcan mégiscsak ott álltak a Zagyva-parton, hogy segítsenek fát ültetni. Most, miután a csemeték már a földben vannak, olyanokra várnak, akik hetente egyszer meg is locsolnák a fákat. Nem lesz sok jelentkező, az borítékolható, de hatan-nyolcan talán akadnak megint.

Az ünnepek alatt a tévécsatornák bőven sugároztak olyan filmeket, amelyekben csodák történtek: a rideg szívű pénzemberek megenyhültek és adakozókká váltak, a mindig elfoglalt apukák mesélni kezdtek addig elhanyagolt gyereküknek, angyalok fordítottak jobbá kisiklott életeket.

Megható, ünnepi történetek.

A hétköznapi verziók egyszerűbbek, nem csalnak könnyet a szemünkbe. Ha sztrájk idején eljutunk a munkahelyünkre, vagy találékonyan működtetünk egy falut, esetleg fát ültetünk oda, ahová addig senki - nem tűnnek nagy dolgoknak.

Szimpla, hétköznapi történetek.