Tanítóként vettem részt a falu életében, igyekeztem magam is tanulni minél többet az itt élő idősektől s hallgatni a különös hangulatú, a csereháti világot leginkább kifejező cigány zenét. E sajátos és nehezen meghatározható viszonyban, közelítésmódban rejlik a szegény cigányokkal való bánásmód kulcsa. Egyfelől megtalálni és elhitetni velük, hogy igenis vannak értékeik, másrészt a pedagógiának mindenképpen ebből kell kiindulnia. Hibás szemléletet tükröz tehát a megbélyegzés részünkről, megerősíti azt, amit eddig is tudtunk, hogy semmit sem lehet kezdeni a cigánysággal.

Csenyétéről nem beszélhetünk úgy, hogy ne foglalkoznánk azzal a szűkebb világgal, amelynek maga is része. Ajánlatunk az ezzel kapcsolatban, hogy az öszszehasonlítást más településsel inkább a régióban keressük. A választ, hogy milyen lehetne ma Csenyéte, pontosan megadja számunkra a nyugatabbra fekvő Rakacaszend. Rakacaszend azért nem vált áldozatává a változásoknak, mert mindig is képes volt az önellátásra, függetlenségének megtartására, az együttélés kialakítására a különböző nemzetiségekkel. A falu fennmaradását köszönhette többek között jó fekvésének, de még inkább a Csereháton híressé vált Mária-kultusznak. Ma persze a szegénység jelei itt is látszanak, mint bárhol az ország vidéki kistelepülésein. Néhány évvel ezelőtt görög katolikus papjuk óvodát és iskolát nyitott a cigány gyermekek számára, ami napjainkban is működik egyházi fenntartással.

Tanácstalanság

Néhány hete értesülhettünk róla, hogy a csereháti Csenyétén élnek a legszegényebbek. Ám tévedés azt gondolni, hogy e hír hallatára valami változás fog elindulni. A falu szegényeinek életében magam is osztozhattam közel tíz éven keresztül. Tanítóként vettem részt a falu életében, igyekeztem magam is tanulni minél többet az itt élő idősektől s hallgatni a különös hangulatú, a csereháti világot leginkább kifejező cigány zenét. E sajátos és nehezen meghatározható viszonyban, közelítésmódban rejlik a szegény cigányokkal való bánásmód kulcsa. Egyfelől megtalálni és elhitetni velük, hogy igenis vannak értékeik, másrészt a pedagógiának mindenképpen ebből kell kiindulnia. Hibás szemléletet tükröz tehát a megbélyegzés részünkről, megerősíti azt, amit eddig is tudtunk, hogy semmit sem lehet kezdeni a cigánysággal.

Csenyétéről nem beszélhetünk úgy, hogy ne foglalkoznánk azzal a szűkebb világgal, amelynek maga is része. Ajánlatunk az ezzel kapcsolatban, hogy az öszszehasonlítást más településsel inkább a régióban keressük. A választ, hogy milyen lehetne ma Csenyéte, pontosan megadja számunkra a nyugatabbra fekvő Rakacaszend. Rakacaszend azért nem vált áldozatává a változásoknak, mert mindig is képes volt az önellátásra, függetlenségének megtartására, az együttélés kialakítására a különböző nemzetiségekkel. A falu fennmaradását köszönhette többek között jó fekvésének, de még inkább a Csereháton híressé vált Mária-kultusznak. Ma persze a szegénység jelei itt is látszanak, mint bárhol az ország vidéki kistelepülésein. Néhány évvel ezelőtt görög katolikus papjuk óvodát és iskolát nyitott a cigány gyermekek számára, ami napjainkban is működik egyházi fenntartással.

Csenyéte és Rakacaszend esetében a két település viszonylatában azt kell megállapítanunk, hogy az életben maradás lehetőségét távolról sem csak gazdasági feltételek és tényezők eredményezhetik. Ha ma lennének is néhányan, akik vállalnák a sorsközösséget Csenyétével, s még inkább a közös munkálkodást a helyiekkel, úgy véljük, egy ilyen kezdeményezésnek alapos helyismeretből, emberismeretből és a meglévő szokásrend ismeretéből kell kiindulnia. Ami ezt a szokásrendet illeti, elsőként kell megemlítenünk a csenyéteiek halottvirrasztásos Mária-kultuszát, melynek egyedülálló érdekessége természetesen zeneiségében keresendő elsősorban, ám emellett mi annak közösségi jellegét kívánjuk hangsúlyozni. A falu teljes lakossága énekelve siratja az elhunytat napokon keresztül. Ne gondoljuk azt, hogy ez amolyan idejétmúlt, cigányokra jellemző szokás.

A csenyétei Mária-kultusz ad lehetőséget arra, hogy megértsük Cserehát jó egy évszázada tartó agóniáját, jajveszékelését, de egyben ez a közösségi együttlétezés adhat mintát, valós lehetőséget a megoldáshoz. Ideje lenne ezen mielőbb elgondolkodnunk, mielőtt újabb segélyezési programba fognánk Csenyéte és a csereháti lakosság megsegítése érdekében!

Egy leendő Csenyéte-rekonstrukciós programban természetesen lényeges a társadalmi szerepvállalás szükségessége. Ebben a közös, tettekben is megnyilvánuló tevékenységben jó, ha nagyobb részben a helyi régió képviselteti magát. A települések közötti segítésbe feltétlenül be kellene vonni végre Csenyétét is. Ez szemléletváltást igényel a cserehátiak részéről. Mindemellett fontos hangsúlyozni, hogy az élet legfontosabb területeit megcélzó programnak, melyben azonos hangsúllyal kell megjelennie a fizikális, a lelki és a mentális segítésnek, mintaadó jelleggel kell bírnia.

Pólya Zoltán

Csenyéte-Újbarok

Nagyra becsülöm Tamás Gáspár Miklós őszinteségét, elkötelezett baloldaliságát. A kapitalizmus negatívumait ostorozó állásfoglalásaival minden baloldali csak egyetérthet - álmatlan éjszakáimon én sem a kapitalizmusról álmodoztam. Az okoz nekem gondot, hogy nem tudom, T. G. M. milyen rendszert képzel el, amikor kijelenti: A rendszer a hibás, nem a nép, november 5.).

A nép együttesen természetesen csak a választás eredményéért lehet felelős. Az a megállapítása szorul magyarázatra, hogy a rendszer a hibás. A vele készült interjúban kijelenti, hogy Nyugaton a válság jelentős baloldali fordulatot hozott, kizárólag Magyarországon nincs napirenden a megszorításokkal való szakítás, a kereslet serkentése. Amennyiben a "baloldali fordulat" igaz, az azt jelenti: volt hozzá elég pénzük, a rendszert azonban ez nem érintette.

A baloldali emberek többsége már tudomásul vette, hogy az általunk létrehozott "szocializmus" nem volt működőképes. A gazdasági fejlődés feltételeit csak a piacgazdaság tudja biztosítani, a termelés és a fogyasztás egyensúlyát egy tervhivatal nem képes megoldani. T. G. M. nyilatkozataiból úgy tűnik, nem osztja ezt a véleményt.

Oroszországban is piacgazdaságot hoztak létre, Kína is ebben az irányban fejlődik, még akkor is, ha a társadalmi rendszert többé-kevésbé a diktatúra jellemzi. A piacgazdaság felhasználásával a fejlődés feltételei diktatúrában is megteremthetők, ha a hatalmon lévők jól ismerik fel a piac működésének törvényszerűségeit, és jó döntéseket hoznak. Az előnye az, hogy a döntéseket akadálytalanul végre tudják hajtatni. A kontroll nélkül működő hatalomban azonban súlyos hibák, sőt bűnök elkövetése nemcsak lehetséges, hanem törvényszerű.

Keveset beszélünk arról, hogy a demokráciának is van egy nagy gyengesége, éspedig az, hogy az ellenzék nem érdekelt a hatalmon lévő kormányok sikerében. Ha nagyon gátlástalan, és hatalmi törekvéseit a társadalom érdeke elé helyezi, akkor jelentős mértékben akadályozhatja a fejlődést.

Abban valószínű egyetértünk, hogy
a politikai rendszer a gazdasági rendszer függvénye, még akkor is, ha adott esetben ellentmondások jellemzik az egymáshoz való viszonyukat. Hálás lennék, ha Tamás Gáspár Miklós elmondaná, megírná, milyen működőképes gazdasági rendszert képzel el, amelyre egy sokkal igazságosabb társadalmi rendszer épülhetne.

Fohn János

Dunakeszi

Csenyéte és Rakacaszend esetében a két település viszonylatában azt kell megállapítanunk, hogy az életben maradás lehetőségét távolról sem csak gazdasági feltételek és tényezők eredményezhetik. Ha ma lennének is néhányan, akik vállalnák a sorsközösséget Csenyétével, s még inkább a közös munkálkodást a helyiekkel, úgy véljük, egy ilyen kezdeményezésnek alapos helyismeretből, emberismeretből és a meglévő szokásrend ismeretéből kell kiindulnia. Ami ezt a szokásrendet illeti, elsőként kell megemlítenünk a csenyéteiek halottvirrasztásos Mária-kultuszát, melynek egyedülálló érdekessége természetesen zeneiségében keresendő elsősorban, ám emellett mi annak közösségi jellegét kívánjuk hangsúlyozni. A falu teljes lakossága énekelve siratja az elhunytat napokon keresztül. Ne gondoljuk azt, hogy ez amolyan idejétmúlt, cigányokra jellemző szokás.

A csenyétei Mária-kultusz ad lehetőséget arra, hogy megértsük Cserehát jó egy évszázada tartó agóniáját, jajveszékelését, de egyben ez a közösségi együttlétezés adhat mintát, valós lehetőséget a megoldáshoz. Ideje lenne ezen mielőbb elgondolkodnunk, mielőtt újabb segélyezési programba fognánk Csenyéte és a csereháti lakosság megsegítése érdekében!

Egy leendő Csenyéte-rekonstrukciós programban természetesen lényeges a társadalmi szerepvállalás szükségessége. Ebben a közös, tettekben is megnyilvánuló tevékenységben jó, ha nagyobb részben a helyi régió képviselteti magát. A települések közötti segítésbe feltétlenül be kellene vonni végre Csenyétét is. Ez szemléletváltást igényel a cserehátiak részéről. Mindemellett fontos hangsúlyozni, hogy az élet legfontosabb területeit megcélzó programnak, melyben azonos hangsúllyal kell megjelennie a fizikális, a lelki és a mentális segítésnek, mintaadó jelleggel kell bírnia.

Pólya Zoltán

Csenyéte-Újbarok