Emberek tíz- és százezreinek az életét keserítette meg a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének újraélesztett - látszólag a vasutas dolgozók érdekeit szolgáló - sztrájkja. Látszólag, mert a valóság sokkal mélyebb gyökerű. A sztrájk meghirdetésével egyedül maradt a VDSZSZ. Nem csatlakozott hozzá a többi vasutas-szakszervezet, sőt az általam vídiakeménynek tartott Mozdonyvezetők Szakszervezete sem. Az sem mellékes körülmény, hogy a sztrájkot meghirdető szakszervezet tagjainak jelentős része sem vesz részt a munkabeszüntetésben. Le kell tehát szögezni, hogy ez nem vasutassztrájk, hanem néhány olyan VDSZSZ-tag vasutas akciója, akik beosztásuknál fogva képesek meggátolni egy-egy állomás, vasútvonal üzemszerű működését. Ők azok, akikkel Gaskó István el tudta hitetni, hogy a nyomásgyakorlás e drasztikus eszközével követeléseik teljesítése kikényszeríthető.

Nem veszik vagy nem akarják észrevenni, hogy akaratukon kívül egy olyan politikai játszmának lettek részesei, amely egyáltalán nem róluk szól. Pedig ha végiggondolnák az immár egy éve "velünk élő" sztrájk elindításainak időzítését tisztulhatna a kép. Végig tetten érhető ugyanis a kormány lejáratására, pozíciójának gyengítésére irányuló törekvés. Ha mindehhez hozzávesszük Gaskó István eddigi életútját, (a Petrasovits-féle MSZDP alelnökségén át, az érdekvédelmi "vizekre" való evezéséig) nyilvánvalóvá válik, hogy egyre szorosabb kötelék fűzi a legnagyobb ellenzéki párthoz. Ez a kapcsolat - minden cáfolat ellenére - világosan látható, és tetten érhető a Fidesz, sztrájkkal kapcsolatos nyilatkozatában is: " a vasutasok nem jókedvükben sztrájkolnak, hanem azért gyakorolják alkotmányos jogukat, mert semmibe veszik őket és követeléseiket".

Nem a véletlen műve lesz, hogy Gaskó István nevét ott fogjuk olvasni a Fidesz választási listájának olyan tartományában, amely garantáltan befutó helyet biztosít számára az Országgyűlésbe.

Ifj. Viola János

Pilisvörösvár