Rettenetesen dühös lettem jogászként a lapban is részletezett Legfelsőbb Bíróság elnöki választásának sikertelensége miatt (Vétóra ítélet - nincs főbíró, december 9.).

Amikor az igazságszolgáltatás kátyúban van, akkor nem lehet sértődöttet játszani. Megértem én az MSZP zsigeri ódzkodását, hiszen a Polt-féle időszak alatt a fél ország azon röhögött - vagy dühöngött -, hogy a Keller-bizottság talán egyetlen jelentéséből sem lett ügy az ügyészségek miatt. A jogi és tárgyi tévedése az MSZP-nek ott van, hogy a magyar jogrendben az ügyészségek felügyelik, befolyásolhatják a nyomozó hatóságok munkáját, sőt, magukhoz vonhatják a nyomozást is, lásd K & H-ügy. Azonban a fentiekhez hasonlóan nem tudnak nyomást gyakorolni a bíróságokra. A bíróságok vádhoz kötöttek, azaz "hozott anyagból" dolgoznak, magyarán a vád tárgyává tett cselekményeket ítélik meg a bizonyítékok, vallomások stb. alapján, és hozzák meg az ítéletet. Bár az is igaz, hogy az utóbbi időben az első- és másodfokú ítéletek közötti homlokegyenest ellentmondások nem válnak a bírói kar díszére.

Szégyellje magát az MSZP, mert végre van egy szakmailag kiváló jelölt, akinek a programját, terveit olvasva a jogásztársadalom nagyobb része fellélegzett és bizakodni kezdett, erre pitiáner indokkal (valami távoli rokona kötődik a Fideszhez, stb.) megakadályozzák a bírósági szervezet mindenki által kívánt reformját. Mindennek nevezhető, csak nem okos döntésnek.

Gyurcsány úr veri a mellét, mint a reformok egyedüli letéteményese, akkor ő és pártja miért szavazott a bíróságokat megreformálni szándékozó jelölt ellen?

A rendszerváltás óta MSZP-s szavazó vagyok, de látva az utóbbi két év kapkodásait, félbehagyott reformjait, lehet, hogy kénytelen leszek revideálni eddigi elkötelezettségemet.

Dr. Herendi Károly

Budapest