A kormány a minimumot "érte el": csak annyi pénzt tud visszatartani, amennyi a hiánycél tartásához elengedhetetlen.

Ennél sokkal többre lett volna szükség, hogy mozgástér nyíljon az élénkítéshez szükséges költségvetési átcsoportosításokhoz. Mert Bokros Lajosnak igaza van, ilyen mértékű állami elvonásokkal nem indul be a gazdaság. Márpedig, hiába fojtja meg, ekkora adóbevételekre van szükség ahhoz, hogy az állam a kiadásait, többek között a jelenlegi közalkalmazotti béreket ki tudja fizetni. Bár minden munkavállalónak az a jó, ha a fellendülés minél előbb elkezdődik, a rövid távú érdek erősebbnek bizonyult a kormány elszántságánál. És a hitelességénél. Nem lehet csodálkozni azon, ha a munkavállaló már nem hisz annak az ígéretnek, hogy még egy kis megszorítás, tényleg az utolsó, aztán majd jobb lesz. Az euró bevezetésének dátumától kezdve a növekedés mértékén át a "nem lesz reálbércsökkenés"-ig annyi minden elhangzott már, ami nem teljesült, hogy érthető a munkavállalók részéről a válasz: csak az a biztos, amit ma megkapunk. Ezért nem tudta a kormány az általa kezdetben ajánlott alkut megvédeni, azt, hogy minden közalkalmazotti munkahelyet megőriz, cserébe a 13. havi fizetés átmeneti felfüggesztéséért.

A szakszervezetek szemlátomást törekedtek az egyezségre. Nem új bérköveteléssel álltak elő, csak a korábbi megállapodásban foglaltakat védték. Indokolható álláspont, még akkor is, ha közgazdászok szerint nem is reális.

Nehéz azonban igazolni azt a harcot, ami abszurd követelésekkel hoz naponta sok tízezer embert kellemetlen helyzetbe. A sztrájk legitim eszköz úgy általában, de nem minden körülmények között elfogadható. Nem okozhat például aránytalan sérelmet a kívülállóknak. Szabó Máté ombudsman erre hívta fel a figyelmet. A közlekedési sztrájkban olyanok is szenvednek, akik nem tehetnek semmiről. Elsősorban nem a jómódúak, nem a döntéshozók, hanem azok, akiknek nincs autójuk, hajnalban járnak dolgozni, és még annyi megbecsülést sem kapnak, hogy érdemben tájékoztassák őket. Őket, a társadalom szegényebb rétegeit sújtja a napok óta tartó vasúti sztrájk, hogy a szolidaritásról is szót ejtsünk, ők kelnek még korábban és érnek haza még később, nekik okoz kárt, hogy az egyik szakszervezet karácsony előtt most már hagyományos, ünnepi munkabeszüntetést tart. A privatizációs részesedésen kívül tavaly az egészségbiztosítási reform (!) miatt sztrájkoltak, most az alapkövetelésükön túl esetleg másokkal szolidaritásból is folytatnák a küzdelmet. Csak hogy sztrájk legyen. Pedig lehet, hogy az emberek nem akarnak évi százmilliárdnál többet áldozni egy rossz minőségű szolgáltatásra, lassú, pontatlan és piszkos vonatokra. Ők hogyan sztrájkoljanak?