Szemmel látható, hogy a Népszabadság szinte képtelen megbirkózni a lapot elárasztó "olvasói" levelek áradatával. Talán nem ártana szem előtt tartani egy a lap által készíttetett felmérést, amely szerint minden harmadik olvasójuk kedvenc rovatáról van szó. Ilyen esetben bűn közel féléves késéssel teljesen aktualitásukat veszített véleményeket, reflexiókat leközölni. Annak csak örülni tudok, ha a tunéziai vagy amerikai nagykövet, volt, vagy jelenlegi potentát véleményt nyilvánít fontos kérdésekről, de nem biztos, hogy ezeket a véleményeket az olvasói levelek között kellene közreadni. Többször tapasztalom, hogy a lapot dicsérő két-három soros levélszilánkok megjelentetésére azért valahogy csak szorítanak helyet. Korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy az olvasóik többségének éppen ezek a nyúlfarknyi szösszenetek nyújtanak maradandó esztétikai, vagy egyéb élményt.

Nagy Kanász György

 

Mint öreg olvasójuk, felhívom figyelmüket egy apró hibára. Az újság december 12-i számában az És még Bambi is kapható... című cikket illusztráló fényképen nem néprádió, hanem egy állomáskeresővel, és az állomások pontos beállítását segítő ún. varázsszemmel is ellátott - ahogy akkor mondtuk - világvevő rádió látható. A néprádión nem volt igazi állomáskereső, csak egy kétállású kapcsoló, amivel a Kossuth, vagy a Petőfi rádiót lehetett választani. Csak ezt a két állomást lehetett hallgatni, nehogy a Szabad Európa vagy az Amerika hangja "ellenséges rádiókat" hallgassa a kispénzű nép. Eszembe jutott egy korabeli tréfás szólás. A telt nőre azt mondták, hogy "van rajta mit fogni, nem úgy, mint a néprádión".

Dr. Sárvári József