Épül fővárosunk majdani büszkesége - a 4-es metró. Sok-sok állomása közül talán egy sincs, amely olyan forgalmas középület(ek) közvetlen szomszédságában kerül kivitelezésre, mint a Fővám téri. Itt van a Budapesti Corvinus Egyetem központja az egykori Közgáz Ybl Miklós tervezte gyönyörű épülete és közvetlen szomszédságában a Nagyvásárcsarnok.

Érték és mérték

Épül fővárosunk majdani büszkesége - a 4-es metró. Sok-sok állomása közül talán egy sincs, amely olyan forgalmas középület(ek) közvetlen szomszédságában kerül kivitelezésre, mint a Fővám téri. Itt van a Budapesti Corvinus Egyetem központja az egykori Közgáz Ybl Miklós tervezte gyönyörű épülete és közvetlen szomszédságában a Nagyvásárcsarnok.

Talán luxusnak tűnik felvetni, hogy egy közel kilencezer főt befogadó intézmény környezetében lényegében nincs parkoló. Mindez persze semmi ahhoz képest, hogy az épület Duna-parti főbejárata most már két éve zárva van a felvonulási terület miatt. Nyári kánikula, csukott ablakok, másként a por és a zaj miatt nem lehet dolgozni. Az épület két, oldalsó, ideiglenes bejárata szinte körbeásva. Gödör-gödör hátán, néha csak pallókon lehet bejutni. Szárazságban por, esőben sár. Ez a sorsa az egyetemistáknak, akik naponta többször is vándorolnak az Ybl-palotából az alig száz méterre lévő Közraktár utcai új épületbe és a nemrég felújított még közelebb fekvő "Sóházba", az informatikai képzés központjába.

"Gyönyörű campus lesz ez a három épület, közöttük parkkal a Duna partján dísztérrel (hiszen a 2-es villamos a föld alá kerül) és a megújult Közraktárakkal. Érdemes tűrni, nyelni. A hőzöngés helyett drukkoljunk inkább az építőknek, akik - szemben a hisztériakeltők állításaival - folyamatosan dolgoznak, ezen az óriási projekten". Gondolom, ma is ez lenne az egyetem polgárainak az álláspontja, ha nem jut tudomásunkra, hogy a Petőfi híd felé eső bejáratunk közvetlen közelében - az épülettől úgy tizenöt méterre - épül fel a vásárcsarnok szemetét kiemelni és a kukás autóba üríteni hivatott lift és tartozékai. Eleddig ezen 18-20 konténer egy alagúton keresztül került az alsó rakpartra. Ezt az alagutat vágja el a 2-es villamos új nyomvonala.

Csak a tisztánlátás kedvéért szeretném leszögezni, a csarnok szemetéről van szó, minden bizonnyal romlott gyümölcsökkel, halbelsőségekkel és dobozokkal keverve. A csarnoké, amelynek árusai valakinek fizetnek. Gondolom, könnyen ki lehet találni, hogy nem az egyetemnek. A csarnok alatt nem keveredhetnek a friss áruk és a szemét. A csarnok egyik oldalán mélygarázs épül, másik oldalán egy majdani szállodát zavarna. Tegyük tehát a lassan 150 éves Ybl-palota mellé, egy kicsit balra, hogy a diákok még egy járdán el tudjanak menni mellette. A legkevesebb, amit az e helyet megálmodókra, tervezőkre mondhatunk: kreativitás nem igazán szorult beléjük. Annál inkább szolgálták a "magasabb rendű érdekeket", az álgazdaságosságot, a legkönnyebb megoldást.

Ma ezek az urak és hölgyek azzal érvelnek, hogy miért nem szólamlott fel az egyetem februárban, amikor a felszíni munkák terveiről az építési engedélyt elküldték. Tény, azt akkor elmulasztottuk. Május óta azonban folyamatosan bombázunk mindenkit, akit elérünk. Ne hajtsák végre ezt az embertelen, lélektelen tervet! Elsősorban az egyetemisták, a munkatársak miatt, de a sok száz, vagy ezer hazai és külföldi vendég miatt, akik rangos konferenciákon vesznek részt ezekben az épületekben. Még egyszer kiemelem, május óta. A munkálatokat csak szeptember elején kezdték meg. Álságos tehát a jogra való hivatkozás, főleg annak fényében, hogy a diákjaink által szervezett fórumon ez év novemberében felelős személytől hangzott el: az, hogy a liftet ide helyezik már három éve eldőlt. Most azonban már igazán sürgős. "Nem csúszhat tovább a 2-es villamos új pályájának az átadása". "Nem növekedhetnek a költségek". Észérvek - csak jó lett volna évekkel ezelőtt gondolkodni róluk.

A napokban levelet kaptunk a Nemzeti Közlekedési Hatóság kiemelt ügyek igazgatóságától: járuljunk hozzá, hogy az állomás - az eredeti tervektől eltérően - benyúljon az egyetem épülete alá. Gyorsabban és egyszerűbben készülhet így el. Eszünkbe sem jutna - bár megtehetnénk, hogy akármilyen módon is akadályozzuk a munkát. Természetes, hogy a maximális garanciákat megkövetelve hozzájárulunk a kérés megvalósításához. Azért mert mi felelős állampolgárként viselkedünk, nem úgy, mint a szemétlift helyének "megálmodói".

Mészáros Tamás

a Budapesti Corvinus Egyetem rektora

Hol a határ?

Ki turkált magánleveleinkben, melyeket meghökkenésünkre, a Népszabadságban láttunk viszont?

Czene Gábor lapjuk december 10-i számában közölt olvasói levelünkre (Csalog Zsolt gyermekeinek nyilatkozata) válaszolva a mi eltulajdonított mondataink idézésével próbálja védeni igazát. (Úgy válogatva ki egyébként levelezésünkből a mondatokat a lap olvasói számára, hogy véletlenül se derüljön ki álláspontunk lényege: a szóban forgó hagyatéki ügyben a jogörökösök - mindkét vitás fél - a szakértőkre bízták a döntést. De már nem ezt a vitát folytatnánk itt, csak a lap e különös módszerén álmélkodunk.)

Vajon hagyatéki ügybeli ellenfelünk válogatta ki, milyen "ránk jellemző" mondatokat adjon át az újságírónak? Vagy netán maga az újságíró mazsolázott sok-sok tucatnyi levelünkből? Egyik biztatóbb verzió, mint a másik.

És főleg: ki adott engedélyt a Népszabadságnak magánlevelezésünkből megkérdezésünk nélkül bármit nyilvánosságra hozni? Megtörténhet-e ilyesmi egy komoly lapnál?

Ezentúl majd mi is elolvashatjuk, és leközöltethetjük valahol Czene Gábor levelezését? Vagy csak ő a mienkét? Bármikor, vagy csak bizonyos esetekben? Mik azok az esetek? Vagy netán a tisztelt olvasó is számíthat rá, hogy váratlanul magánleveleit pillanthatja meg az általa kedvelt újság hasábjain?

Sokat gondolkoztunk, bepereljük-e Czene Gábort. Mi, a Népszabadság olvasói eddig abban a hiszemben voltunk, hogy ilyen módszerek itt nem fordulhatnak elő. Választék már nincs nagyon ebben az országban napilapokból, kénytelenek vagyunk abban reménykedni, hogy efféle levéllenyúlás a jövőben nem fordulhat elő a lapnál. Kérjük, nyugtassanak meg minket: van jövője a hiteles tájékoztatásnak.

Csalog Gábor, Csalog Benedek, Csalog Eszter

Kedves Csalog Benedek, Csalog Eszter, Csalog Gábor!

Miután előző nyilatkozatukban sérelmezték, hogy a Népszabadság anélkül ismertette az önök álláspontját, hogy arról tájékozódott volna, kollégánknak nem volt más lehetősége, mint hogy a forrásait bemutassa. Az önök leveleiből nem magánügyekre, hanem a közt, a nyilvánosságot érintő kérdésekre vonatkozó részeket idézett. Szeretnénk megnyugtatni önöket,

a hiteles tájékoztatásnak van jövője, és akik ezt igénylik, számíthatnak a lapunkra. - (A szerk.)

rólunk

Szemmel látható, hogy a Népszabadság szinte képtelen megbirkózni a lapot elárasztó "olvasói" levelek áradatával. Talán nem ártana szem előtt tartani egy a lap által készíttetett felmérést, amely szerint minden harmadik olvasójuk kedvenc rovatáról van szó. Ilyen esetben bűn közel féléves késéssel teljesen aktualitásukat veszített véleményeket, reflexiókat leközölni. Annak csak örülni tudok, ha a tunéziai vagy amerikai nagykövet, volt, vagy jelenlegi potentát véleményt nyilvánít fontos kérdésekről, de nem biztos, hogy ezeket a véleményeket az olvasói levelek között kellene közreadni. Többször tapasztalom, hogy a lapot dicsérő két-három soros levélszilánkok megjelentetésére azért valahogy csak szorítanak helyet. Korántsem vagyok meggyőződve arról, hogy az olvasóik többségének éppen ezek a nyúlfarknyi szösszenetek nyújtanak maradandó esztétikai, vagy egyéb élményt.

Nagy Kanász György

Mint öreg olvasójuk, felhívom figyelmüket egy apró hibára. Az újság december 12-i számában az És még Bambi is kapható... című cikket illusztráló fényképen nem néprádió, hanem egy állomáskeresővel, és az állomások pontos beállítását segítő ún. varázsszemmel is ellátott - ahogy akkor mondtuk - világvevő rádió látható. A néprádión nem volt igazi állomáskereső, csak egy kétállású kapcsoló, amivel a Kossuth, vagy a Petőfi rádiót lehetett választani. Csak ezt a két állomást lehetett hallgatni, nehogy a Szabad Európa vagy az Amerika hangja "ellenséges rádiókat" hallgassa a kispénzű nép. Eszembe jutott egy korabeli tréfás szólás. A telt nőre azt mondták, hogy "van rajta mit fogni, nem úgy, mint a néprádión".

Talán luxusnak tűnik felvetni, hogy egy közel kilencezer főt befogadó intézmény környezetében lényegében nincs parkoló. Mindez persze semmi ahhoz képest, hogy az épület Duna-parti főbejárata most már két éve zárva van a felvonulási terület miatt. Nyári kánikula, csukott ablakok, másként a por és a zaj miatt nem lehet dolgozni. Az épület két, oldalsó, ideiglenes bejárata szinte körbeásva. Gödör-gödör hátán, néha csak pallókon lehet bejutni. Szárazságban por, esőben sár. Ez a sorsa az egyetemistáknak, akik naponta többször is vándorolnak az Ybl-palotából az alig száz méterre lévő Közraktár utcai új épületbe és a nemrég felújított még közelebb fekvő "Sóházba", az informatikai képzés központjába.

"Gyönyörű campus lesz ez a három épület, közöttük parkkal a Duna partján dísztérrel (hiszen a 2-es villamos a föld alá kerül) és a megújult Közraktárakkal. Érdemes tűrni, nyelni. A hőzöngés helyett drukkoljunk inkább az építőknek, akik - szemben a hisztériakeltők állításaival - folyamatosan dolgoznak, ezen az óriási projekten". Gondolom, ma is ez lenne az egyetem polgárainak az álláspontja, ha nem jut tudomásunkra, hogy a Petőfi híd felé eső bejáratunk közvetlen közelében - az épülettől úgy tizenöt méterre - épül fel a vásárcsarnok szemetét kiemelni és a kukás autóba üríteni hivatott lift és tartozékai. Eleddig ezen 18-20 konténer egy alagúton keresztül került az alsó rakpartra. Ezt az alagutat vágja el a 2-es villamos új nyomvonala.

Csak a tisztánlátás kedvéért szeretném leszögezni, a csarnok szemetéről van szó, minden bizonnyal romlott gyümölcsökkel, halbelsőségekkel és dobozokkal keverve. A csarnoké, amelynek árusai valakinek fizetnek. Gondolom, könnyen ki lehet találni, hogy nem az egyetemnek. A csarnok alatt nem keveredhetnek a friss áruk és a szemét. A csarnok egyik oldalán mélygarázs épül, másik oldalán egy majdani szállodát zavarna. Tegyük tehát a lassan 150 éves Ybl-palota mellé, egy kicsit balra, hogy a diákok még egy járdán el tudjanak menni mellette. A legkevesebb, amit az e helyet megálmodókra, tervezőkre mondhatunk: kreativitás nem igazán szorult beléjük. Annál inkább szolgálták a "magasabb rendű érdekeket", az álgazdaságosságot, a legkönnyebb megoldást.

Ma ezek az urak és hölgyek azzal érvelnek, hogy miért nem szólamlott fel az egyetem februárban, amikor a felszíni munkák terveiről az építési engedélyt elküldték. Tény, azt akkor elmulasztottuk. Május óta azonban folyamatosan bombázunk mindenkit, akit elérünk. Ne hajtsák végre ezt az embertelen, lélektelen tervet! Elsősorban az egyetemisták, a munkatársak miatt, de a sok száz, vagy ezer hazai és külföldi vendég miatt, akik rangos konferenciákon vesznek részt ezekben az épületekben. Még egyszer kiemelem, május óta. A munkálatokat csak szeptember elején kezdték meg. Álságos tehát a jogra való hivatkozás, főleg annak fényében, hogy a diákjaink által szervezett fórumon ez év novemberében felelős személytől hangzott el: az, hogy a liftet ide helyezik már három éve eldőlt. Most azonban már igazán sürgős. "Nem csúszhat tovább a 2-es villamos új pályájának az átadása". "Nem növekedhetnek a költségek". Észérvek - csak jó lett volna évekkel ezelőtt gondolkodni róluk.

A napokban levelet kaptunk a Nemzeti Közlekedési Hatóság kiemelt ügyek igazgatóságától: járuljunk hozzá, hogy az állomás - az eredeti tervektől eltérően - benyúljon az egyetem épülete alá. Gyorsabban és egyszerűbben készülhet így el. Eszünkbe sem jutna - bár megtehetnénk, hogy akármilyen módon is akadályozzuk a munkát. Természetes, hogy a maximális garanciákat megkövetelve hozzájárulunk a kérés megvalósításához. Azért mert mi felelős állampolgárként viselkedünk, nem úgy, mint a szemétlift helyének "megálmodói".

Mészáros Tamás

a Budapesti Corvinus Egyetem rektora