A szerző az MSZP debreceni szervezetének elnöke

Interjújában (Kácsor Zsolt: Én nem mantrákban gondolkodom, november 17.) Kósa Lajosúgy fogalmazott: az MSZP részéről a bírálatok leginkább "savanyú a szőlő" alapon fogalmazódnak meg.

Nos, a debreceni szocialisták számára nem lehet savanyú a szőlő, ha Debrecen fejlődése kiegyensúlyozott és töretlen. Az elmúlt hat évben a kormány s a kormánypárti többségű Regionális Fejlesztési Tanács döntései alapján milliárdok érkeztek és érkeznek Debrecenbe. Ezzel nem lehet vitatkozni. Az általunk felvetett gondokról, javaslatokról lehetne, de arról érdemi vita nem folyik, mert sokkal könnyebb azt mondani, hogy "savanyú a szőlő". Éppen ezért kell reagálni az egyoldalú dicsekvésre.

Tagadhatatlan, hogy a debreceni kulturális és sportéletben tapasztalható a fejlődés, de szembetűnőek az aránytalanságok. A most épülő második városi színház megvásárlására, berendezésére és működtetésére nincs és nem is lesz fedezet. Ez a beruházás összesen közel hatmilliárd forintjába kerül, miközben Kósa és társai álszent módon egymilliárdos költségvetési módosító indítványt terjesztenek be az Országgyűlésben Debrecen javára. Ha nem kívánnának második színházat építeni, hat éven keresztül nem kellene ilyen indítványokat benyújtani az adófizető polgárok kontójára.

Az ésszerűtlen költekezés másik ékes példája az a MODEM. A több százmillió forintos támogatásból működő képzőművészeti galériában az ésszerű gazdálkodásnak nyoma sincs, a közgyűlés a legutóbbi ülésén döntött a pénzügyi válság közepette egy olyan kezességvállalásról, melyre a MODEM túlköltekezése miatt volt szükség.

Azután ott van a belvárosi Lycium Hotel. A város magára vállalta a befektető - a helyi Keviép Kft. - üzleti kockázatát, amikor a hotelt felépítő vállalkozástól piaci értékekre tekintet nélkül vállalta át a hotel működtetését, s ráadásul még azt is, hogy a svájci frank esetleges gyengülése esetén megfizeti a gazdasági társaságnak az árfolyamkockázatból eredő veszteségét is. A válság kitörése óta tudjuk, hogy ennél nagyobb kárt nem is okozhattak volna Debrecennek. A hotel már az előzetes számítások alapján is veszteségesnek ígérkezett, és az is lett.

A város tényleges adóssága nem 13,9 milliárd forint, ahogyan Kósa állítja, hanem jóval több. Az önkormányzatot terheli öszszesen 5,2 milliárd forintos készfizetőkezesség-vállalás is, amely kizárólagosan önkormányzati tulajdonban álló cégek adósságaira vonatkozik. Hatalmas hitelállománya van az önkormányzati vagyonkezelő holdingnak és tagvállalatainak is. Mindezek törlesztőrészleteit ugyanúgy a városlakók fizetik azokon a közüzemi díjakon keresztül, amelyek indokolatlanul magas eredményhányadot tartalmaznak, és így sarcként működnek. Persze egyszerűbb polgármesterként azt állítani, hogy nincs lehetőség a díjak szinten tartására, és közben Fidesz-alelnökként arról beszélni, hogy megvédik a panelben lakókat. Ha egy önkormányzati cég pénzügyi válságba kerülne, a városra mint kizárólagos tulajdonosra hárulna a konszolidáció feladata. Így történt a repülőtér esetében is. Amikor kiderült, hogy a ráfordított 5,6 milliárd forint ellenére a repülőtér üzemeltetése egy fillért sem ér egyetlen befektető számára sem, még Debrecen város önkormányzatának kellett konszolidálnia az Airport Kft.-t.

Nem igaz, hogy a város csak olyan vagyonelemeket értékesít, amelyeket kedvező áron saját maga vásárol. Az önkormányzat vagyonához nagyon sok olyan ingatlan is tartozik, amelyeket a város a tanácsrendszer átalakulása után szerzett meg. Ezeket is értékesítik. Amikor a polgármester úr arról beszél, hogy mennyivel növekedett Debrecen vagyona, akkor "elfeledkezik" arról, hogy ebben a vagyontömegben egészségtelenül nagy arányt foglalnak el a részben forgalomképtelen és a piacon értékkel nem bíró vagyonelemek. Ki venne meg Debrecenben egy uszodát, egy jégcsarnokot, egy sportcsarnokot, egy repülőteret, ha azok fenntartása az önkormányzat számára is ráfizetéses?

A városvezetés és egyes helyi vállalkozók összefonódását ismerve egyébként éppen attól tartunk, hogy Kósa Lajos városi intézményeket fog eladni helyi vállalkozóknak, akik ezeket az intézményeket jó pénzért bérbe adják majd a városnak. Szóba jöhet itt a jégcsarnok, az uszoda vagy akár a Főnix Csarnok is. Ez az önkormányzat bevételi oldalát rövid távon javítani fogja, de hosszú távon nem a város járna jól, hanem bizonyos vállalkozói körök.

A polgármester igen gyakran vádolja felkészületlenséggel a szocialistákat, akik amúgy minden rendelkezésükre álló iratot, dokumentumot áttanulmányoznak és felhasználnak, ám a városvezetés alapvető dokumentumokat sem tesz hozzáférhetővé a képviselők számára. Folyamatban van az a polgári peres eljárás, amelyben azt kérjük, hogy betekinthessünk a 100 százalékban önkormányzati vagyonnal gazdálkodó gazdasági társaságok szerződéseibe. A közgyűlésnek ugyanis most úgy kell szavaznia az önkormányzati cégek zárómérlegéről, hogy a képviselők nem tekinthetnek bele a gazdálkodási iratokba, szerződésekbe. Nem véletlenül mondjuk mi azt, hogy a városában despotavonásokat mutató Kósa Lajost csak a fővárosi levegő teszi demokratává.